L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

A XIX. század elején készített ábrázolások a szűrökről sokkal többet elárulnak, mint a korábbi írott források, bár főként csak az ünnepi szűröket örökítették meg. Hosszú ujjú, bebújós, esetleg csuklyába kötött gallérú, valamint oldaltoldással megbővített derekú, befenekelt ujjú, vállra vetve viselt és a pèlerin formájú szűr volt az a három fő típus, amely a XIX. század elején gyakori lehetett. Táji változatai között megemlítendő, hogy Külső-Somogyban kék posztó rátétes, másfelé vörös és fekete posztórátétes szűröket kedveltek. (CSORBA J., 1857. 91-93.) Módosabb gazdák hagyatékában több szűr is maradt fenn. A legszegényebbek dolmányszűrrel kellett, hogy megelégedjenek. A díszítés korlátozása a vásárra vitt darabokra vonatkozott, nem a megrendelésre készítettekre, (1793. évi árszabás: „sem az hosszú szűrökben, sem szűrdolmányokban az egy szegélen és sodráson kívül semminemű tzifra ne találtassék". (DOMONKOS O., 1991. 709.) Még 1812-13-ban is tilalmazzák a dunántúli megyék a szűrök cifrázását. (GÖNCZI E, 1942. 268-272.) De főképp a szabadabb életű pásztor fiatalok divatot diktáltak e téren. Somogyból már 1815-ből van adat kivarrott szűrre. (KRESZ M., 1956. I. 60., GYÖRFFY I., 1926. 49-61., 1930.) Az 1830 és 1862 között készült szűrábrázolásokon mind ünnepi és fehér alapszínű darabok láthatók: befenekelt ujjúak, ritkábban hosszúujjúak, csuklyásak. Csak a XX. század elejéről fennmaradt szűrökből és a XX. század első felében készült fényképekről szerezhettünk tudomást a hétköznapi, köztük a barna, szürke alapszínű szűrök formáiról. Az 1837-ből való befenekelt ujjú pásztorszűrön több a piros posztórátét, mint a varrott dísz (Erdődi Sándor bajomi kanászt ábrázoló képen, 177. oldal, 3. ábra). Patkó Pista 1859-ből ismert, befenekelt ujjú szűréhez teljesen hasonlót használtak a XX. század elején is a pásztorok. (9. ábra) A parasztgazdák is többnyire ilyen szabásút, de sokkal visszafogottabb díszítésűt viseltek. Egy csurgói bíróról az 1850-es években készült dagerrotípián jól látható egy ún. pógárszűr. Szabása és díszítése azonos egy jóval későbbi, a XX. század elején Lakócsán horvát parasztember által még hordott, sellyei mester által készített szűrrel (MMgM 68. 20. 1.), valamint a Csököly és Szenna környékén viselt befenekelt ujjú parasztszűrökével. Jóllehet Dunántúlon a pápai, veszprémi, keszthelyi szűrszabók voltak a leghíresebbek, jelentős vásározási körzetük volt a kaposvári, marcali, csurgói, csokonyai, atádi, karádi, szakcsi, sellyei mestereknek is. Aránylag kevés az adat a menték viseléséről, amelyet a XVIII. század folyamán az ún. vásáros szabóktól vettek, de később szűcsöktől is, mert a prémezését ők végezték el. „Főrendnek öreg mente'" kitétel jelzi, hogy 1759-ben főnemesek, „szolgarendnek fejér bé218 12. „Gombos" hajú, idős ember. Kisgyalán, 1910 körül. Garay Ákos felvétele alapján.