L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

kát, „ujjatlan ködmönt" azaz mellényt is áraztak a fent említett limitációban. Rövid kisbundája, ködmöne lehetett férfinak, nőnek is. 1793-ban rókamállal prémezett „asszonyi hosszú mente" az egyik legdrágább darab 15 forint, viszont prém nélküli ködmön vagy „bugya" csak 2 forint, de az egyszerű köznépnek való női, férfi „ködmenpruszli" csak 1 forint. (DOMONKOS O., 1991. 716.) Híresek voltak a kaposvári, csurgói, marcali, atádi, böhönyei, (EA 5374) karádi, szakcsi szűcsök cifra ködmönei. Egy 1850-es évekből származó dagerrotypián a csurgói jobbágy bírón vállra vetett szűre alatt fekete prémes hosszúbunda látszik. (RRM F 7974.) Dél-Somogyban a magyaroknál derék fölé érő nagyon rövid női ködmönök fordultak elő abban az időben, amikor a szoknyaderék is a mell alá került. Barla Szabó István kifogásolta is, hogy e nagyon cifrára kivarrott, de nagyon kurta ködmön egészségtelen, mert sem a gyomrot, sem a hát egy részét nem fedi. (1860. ^92.) A kisbunda alsó széleit, elejét, hátát szattyánbőr rátéttel díszítették és selyemmel hímezték. Hosszú ideig fehér, nyers volt az alapszíne. Ezt őrizték meg a zselici, belső-somogyi reformátusok a XIX. század végéig, a gyászolóknak tiszta fehér ködmöne lehetett, fehér vagy nyers színű rátéttel. Mind a fehér alapszínű ködmönök, mind a fehér alapszínű pásztor- és parasztszűrök tekintetében a Belső-Somogy déli felében (Szigetvidék, Rinya-mente, Csurgó környéke) és a Zselicben élő reformátusok egységesnek tűnnek. A katolikusok, és főképp a külső-somogyiak, a Nagyberekben élők a barnás alapszínű ködmönt kedvelték később: sárgát, vörösessárgátgubacsost, vagy egész sötétbarnát, ezeken gyapjúvarrás is előfordul. Ujjatlan bőrmellest is készítettek e szűcsök, de a Kapos-mentén házilag is gyártották. Jankó János feljegyzése szerint a nők ködmöne jegy ajándék volt (1902. 225.), ezt Gönczi Ferenc is feljegyezte egy gigei női ködmönnel kapcsolatban. Fiúgyereknek apja, nagyapja, általában a gazda vette meg vásáron a dolmányszűrt, ködment, kalapot. XX. századi adatok szerint szűcs készítette - nevezetesen a gigei Mózsi zsidó - a csökölyi férfiak és környékbeliek pl. hedrehelyiek fehér abaposztóból majd flanellből való mellényét, színes bőrrátéttel (Csökölyben inkább barna, Hedrehelyen vörös), nagy kerek rézgombokkal a baloldalon. (EF 111992-3.) A Balaton-mellékén is emlegették, hogy a XIX. század végi fekete mellényeket fehér alapszínű, de piros bőrrátéttel díszített mellényfélék előzték meg. (JANKÓ J., 1902. 226.) Az asszonyok tovább hordták a ködmönöket, mint a férfiak, akik hamarabb áttértek a különféle szövet-, posztókabátok viselésére, de a szűrhöz sokáig ragaszkodtak. 10. A fül mögött „sodrékba" pödört hajú, idős lábodi parasztember, Csire István (1824-1917) 1910 körül. Garay Ákos felvétele alapján. 11. Molnár József számadójuhász „nagygombos hajjal" az 1880-as években. Gyótapuszta. Garay Ákos rajza alapján. 217