L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Szűcsmunka (Torma László)

mait, illetve levélpárt a tűhímzést idéző módon, színátmenettel varrtak ki. Ez és a kicsipkedett virág baranyai kapcsolatra utal, a bemutatottak közül ez a legdíszesebb ködmön, hímzésének erős piros-zöld kontrasztja a Pécs és Mohács környéki bőrmelleseket idézi fel. Tolna megyében gyakoribb a két különböző színű rátét használata egy rátéten belül. Csökölyből mutatunk be még két olyan típust, amely máshonnan kevésbé ismert. Az egyik az előző típus rátétes ködmönével tart rokonságot. Csak rátétekből összeállított virágtő. Jellegzetessége az olyan fonalból képzett virágszárak, amelyek párhuzamosan indulnak és ezek ágaznak le a virágokhoz. A két rózsa körül is fonalból képeztek kis íveket. A rátéthez hasonló módon apró öltésekkel varrták fel. (17. ábra) Szennán is viselték egy archív fotó szerint, Csökölyből pedig teljes viselettel együtt készült a felvétel. (EF 66578, EF 1068933.) A másik csökölyi ködmöntípus (18. ábra) különleges megoldása máshonnan még nem ismert. A háta és ujja díszíthető felületét egy nagy küllős virág foglalja el, amelyet rátétekből és fonalból alakítottak ki. A telt rátétű típusnál a térkitöltő szemlélet valósul meg. (19. ábra) Ismert lelőhelyei: Buzsák, Táska és Somogy szentpál (utóbbi helyről csak archív fotóról ismerjük, RRM NF 576/III/25/48). Selyemfonalból készült hímzés köti össze a rátét levél-virágokat, mégsem virágtő. Nagy kerek, telt rátétfoltok uralják a díszítményt, a terület kihasználása vált fontossá. Gondosan ügyeltek arra, hogy a barna alapbőrből közel azonos terület látszódjék ki mindenhol a rátétek közül. Ez a típus az egyetlen Somogy me15. Női ködmön. XIX. század második fele. NM 132.318. 16. Női ködmön. XIX-XX. századfordulója. RRM 11552. 203