L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001
Szűcsmunka (Torma László)
fogottságában, paraszt ъъш díszítetlen hátközepe ellenére igen elegáns viselet lehetett. A sokszöghátú típus elnevezését a hát formájáról kapta, hiszen a gallér, két oldalt a vállfoltok és a karcsúsító varrást fedő irharátétek, valamint az alja rátét szinte szabályos hatszöget alkot. E terület a díszített felület kerete. Alul a sallangokkal, illetve öv jellegű díszített irhával, cakkozott szélű borrózsákkal válnak befejezetté. (5-9. ábra) E típus tovább osztható több szempontból jellegzetes csoportokká, amelyeket sorozatba is állíthatunk. Karmazsinvörös egyes rátétekből összeállított szimmetrikus virágtő az alapja mindegyiknek. Az 5. ábrán látható ködmön virága már eltér az alapképlettől: „kétoldalt két kerekrózsa, középütt a mintát koronázó szegfű". (KRESZ M., 1979. 32.) Két újabb vízszintesen rendezett levél-virág párral gazdagodik, amely az ujján újabb virág-párokkal bővül. A jobb váll sarkában a vörös levélke nem illeszkedik szervesen a virágtőhöz, bőrhibát takar. A következő (6. a-b. ábra) ködmön virágja már az adott felület teljes kitöltésére törekszik. Öt pár levél-virág helyezkedik el vízszintes sorokhoz igazodva. Az elejének díszei az almásolt szélű (félkörívekből képzett sor) rátéteken kívül a bőrrózsákkal gazdagított gombok is. Ugyanilyen cakkozott szélű, különböző nagyságú és színű bőrkorongokból rakott rózsa díszíti hátul a vörös öv közepét. Egy kisbaj omi ködmönnek minden irharésze kárminvörös. A sallangok formájában és a háta közepén alul található prémes gombokkal különbözik az előzőektől. A készítés folyamatára vet fényt, hogy tulajdonképpen hiányzik a csúcsdísz. Ugyanilyen a Mihalik Gyula (1905. 248.) által közölt ködmön hátának befejező virágdísze. Oka, hogy a ködmönrészeket szabás után, a fekete prémezés felvarrása előtt díszítették. Elfeledték a felső rátét és prémezés helyigényét beszámítani, így a prémezés alá kerültek (a 10. ábrán látható szennai ködmönrész is ilyen). A virágtövek néhány ködmönön megőrzik a szabályos három virágból álló formát. (KRESZ M., 1976. 4-7.) A feldúsulás különösen az ujjakra jellemző. Itt volt terület megsokszorozni a számukat. Ezzel azonban a díszített és díszítetlen felületek aránya megbomlott. A sokszöghátú típus másik csoportjának két fő jellemzője: a hímzés terjedése a bőrrátétek rovására, a háta virág középpontos elrendezése. (7-9. ábra) A díszítményeket már nem a virágtő szárai szerint rendezik, hanem a terület kitöltésére törekszenek. E rendező elv egy központi rózsa köré illeszti a többi virágot, levelet. Pontosan a sokszög sarkai felé mutatnak a levél-virágok csú8. Női ködmön. XX. század eleje. ШМ 4177. 9. Női ködmön. XX. század eleje. Dunántúl. NM 111.151. 10. Női ködmön (ujja hiányzik). XIX. század vége. Szenna. RRM 440. 199