L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A fonás–szövés hagyománya (Kapitány Orsolya)

lent és kendert feldolgozásra. (T. MÉREY К., 1972. 228.) Az üzem a gazdasági válság idején 2 évre bezárt, majd 1935-ben megszűnt. (T. MÉREY K., 1972. 251.) A két háború közti időszakban a paraszti kender- és lentermelés veszített korábbi jelentőségéből. A szövésnél egyre nagyobb szerephez jutott a gyári készítésű pamut, háttérbe szorítva a házi termesztésű alapanyagokat. Ugyanakkor a vászon ruházat elhagyása is felgyorsította a folyamatot, mely a megye egyes területein már a XIX. század második felében megindult, (Balaton-mellék, Külső-Somogy), míg máshol - a hagyományokhoz jobban ragaszkodó területeken (Belső-Somogy és a Zselic református vallású falvaiban) - csak az 1920-40-es években zajlott le. A rostnövények feldolgozásának módja és eszközkészlete A rostnövények házilag történő feldolgozása évszázadokon keresztül az asszonyok feladata volt, mely szervesen illeszkedett az éves munkarendjükhöz. Nagy részét a téli hónapokban végezték, amikor a mezőgazdasági munkák szüneteltek. Kenderföldnek a faluhoz közeleső jó minőségű földterületet jelölték ki, amit még napjainkban is őriznek a földrajzi nevek, „kenderföldi-dűlő, kenderföldi gyalogút, kenderföldek alja". (PAPP L.-VÉGHJ., 1974.984.) Minden családnak 100-200 négyszögölnyi területe volt. bábodon még ma is él az a szólás, hogy úgy áll a szája, mint akinek nem jutott kenderfőd. (RRM NA-317.) 1. Kenderáztatás. Törökkoppány, 1927. RRM F 3684. Gönyey Ebner Sándor felvétele. 145