L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)

40. Nagy tál, „szüreti tál". Lőrinc Ferenc hedrehelyi faze­kas fésűs díszítésű munkája. RRM 65.363.1. 41. Nagytál, „dagasztó tál". A tál belsejében fehér engobo ­záson fésűs és zöld eregetős dí­szítés. Készült az 1930-as években. Somogyaszaló. RRM 77.22.1. ból kettéosztotta a tál belsejét. Idős megrendelők olyan evőtálat igényeltek, amelyiknek kissé behajlott a széle, hogy evéskor a ka­nalat hozzá lehessen érinteni és a kanál aljáról a leves a tálba csep­penjen vissza. Külső-Somogy területén használatos, illetve részben kaposvári mesterek készítette tálakon az egész felületre fehér földfestéket tettek, s erre nagyon igényesen vitték fel a mintákat. Helyenként felbukkantak fehérrel lefestett, de nagyon régi - török kori - ha­gyományt követő tálak, mint a Somogy aszalóról előkerült igen mély nagy tál (41. ábra), amelynek vékony fehér festését sűrűn fé­sűs mintával hullámvonalasán bevésték, majd a színtelen mázra még zöld csíkokat folyattak el. A tálak formájánál részben ragasz­kodtak a hagyományos mély típushoz karimás széllel, más esetek­ben már inkább a gyári mély keménycserép és porcelán tányéro­kat vették alapul, vagy a habánok laposabb tányérját. Szerencsé­re, a Rippl-Rónai Múzeum pontos leltárkönyvi bejegyzései alap­ján, kaposvári Pap György és Meszarics János több munkáját azo­nosítani lehet. Gönczi Ferenc még személyesen vásárolt tőlük az 1930-as években cserépedényeket. Ezek közül különösen a tálfé­lék adnak a fehér alapszínű ólommázas tányérok stíluskérdéseihez támpontokat, milyen fontos volt még a XX. században is a kapos­vári központ szerepe. Sajnos a Külső-Somogyban dolgozó gelen­csérekről csak szórványos adataink vannak. Meszarics Sándortól kis evőtányérok, a leltárkönyvi bejegyzés szerint paraszttányérok kerültek a kaposvári múzeumba. (RRM 5265-74., 5279.) Ezek a hagyományos mély formát követték, fehér aláfestésen lévő finom egyszerű irókás zöld és kék sima vonalakkal, esetleg közöttük pöttysorokkal a tál oldalán, öblükben pedig szintén egész egysze­rű pöttyökből alakított virágokkal. Látszik hogy sorozatáruról, folyóedényről volt itt szó. Átmérőjük 19-15 cm között váltakozott. Ezenkívül ismert egy vörös alapszínű 25 cm-es átmérőjű tál, amely kék ecsetes mintájú vörös szegfűvel a mezőtúri tálakat idé­zi. (RRM 5276.) Pap György fehér alapszínű tálai egyfajta csúcsát jelenthetik mindannak, amit Somogyban fehér tálon cifrázni tud­hattak. Gönczi fehéredényesként emlegette, de egyetlen ismert tála ónmázas csak (RRM 8955.), lapos falitányér ez kék tónusú díszek­kel, öblében sárga, vörös, kék virágozás, mellette széles sávban kék szivacsos folthatások. A többi tál ólommázas, de alig emlékez­tet a késői habán tálakra, hanem a legnemesebb helyi, fehér ala­pon való ólommázas technikára jellemző, főképp irókával rajzolt mintakincsből merített: sima csíksorok, közöttük apró tulipánok, levelek, különféle egyenes-, hullámvonalú vagy ívekből alakított füzérek, a kék, zöld mellett világosbarna levelek és tűzések, vörös 136

Next

/
Thumbnails
Contents