L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)

40. Nagy tál, „szüreti tál". Lőrinc Ferenc hedrehelyi fazekas fésűs díszítésű munkája. RRM 65.363.1. 41. Nagytál, „dagasztó tál". A tál belsejében fehér engobo záson fésűs és zöld eregetős díszítés. Készült az 1930-as években. Somogyaszaló. RRM 77.22.1. ból kettéosztotta a tál belsejét. Idős megrendelők olyan evőtálat igényeltek, amelyiknek kissé behajlott a széle, hogy evéskor a kanalat hozzá lehessen érinteni és a kanál aljáról a leves a tálba cseppenjen vissza. Külső-Somogy területén használatos, illetve részben kaposvári mesterek készítette tálakon az egész felületre fehér földfestéket tettek, s erre nagyon igényesen vitték fel a mintákat. Helyenként felbukkantak fehérrel lefestett, de nagyon régi - török kori - hagyományt követő tálak, mint a Somogy aszalóról előkerült igen mély nagy tál (41. ábra), amelynek vékony fehér festését sűrűn fésűs mintával hullámvonalasán bevésték, majd a színtelen mázra még zöld csíkokat folyattak el. A tálak formájánál részben ragaszkodtak a hagyományos mély típushoz karimás széllel, más esetekben már inkább a gyári mély keménycserép és porcelán tányérokat vették alapul, vagy a habánok laposabb tányérját. Szerencsére, a Rippl-Rónai Múzeum pontos leltárkönyvi bejegyzései alapján, kaposvári Pap György és Meszarics János több munkáját azonosítani lehet. Gönczi Ferenc még személyesen vásárolt tőlük az 1930-as években cserépedényeket. Ezek közül különösen a tálfélék adnak a fehér alapszínű ólommázas tányérok stíluskérdéseihez támpontokat, milyen fontos volt még a XX. században is a kaposvári központ szerepe. Sajnos a Külső-Somogyban dolgozó gelencsérekről csak szórványos adataink vannak. Meszarics Sándortól kis evőtányérok, a leltárkönyvi bejegyzés szerint paraszttányérok kerültek a kaposvári múzeumba. (RRM 5265-74., 5279.) Ezek a hagyományos mély formát követték, fehér aláfestésen lévő finom egyszerű irókás zöld és kék sima vonalakkal, esetleg közöttük pöttysorokkal a tál oldalán, öblükben pedig szintén egész egyszerű pöttyökből alakított virágokkal. Látszik hogy sorozatáruról, folyóedényről volt itt szó. Átmérőjük 19-15 cm között váltakozott. Ezenkívül ismert egy vörös alapszínű 25 cm-es átmérőjű tál, amely kék ecsetes mintájú vörös szegfűvel a mezőtúri tálakat idézi. (RRM 5276.) Pap György fehér alapszínű tálai egyfajta csúcsát jelenthetik mindannak, amit Somogyban fehér tálon cifrázni tudhattak. Gönczi fehéredényesként emlegette, de egyetlen ismert tála ónmázas csak (RRM 8955.), lapos falitányér ez kék tónusú díszekkel, öblében sárga, vörös, kék virágozás, mellette széles sávban kék szivacsos folthatások. A többi tál ólommázas, de alig emlékeztet a késői habán tálakra, hanem a legnemesebb helyi, fehér alapon való ólommázas technikára jellemző, főképp irókával rajzolt mintakincsből merített: sima csíksorok, közöttük apró tulipánok, levelek, különféle egyenes-, hullámvonalú vagy ívekből alakított füzérek, a kék, zöld mellett világosbarna levelek és tűzések, vörös 136