L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)

36. Kancsó, „boroskorsó" csillagos, pillevirágos, kígyós mintákkal. Hedrehely, Lőrinc Ferenc munkája. Készült 1940 körül. RRM 65.354.1. 37. Kancsó, „boroskorsó". Valószínűleg karádi munka az 1910-es évekből. Bonnya. RRM 71.30.29. tú sárga alapszínű korsókat is árultak fél literestől két literesig többféle méretben. (RRM NA-1913.) A kancsók korsó elnevezése archaizmus e területen, hiszen a korsó török eredetű szó, megőrizte a dunántúli parasztnemzedékek emlékezete, és mindenféle formájú folyadéktároló edényt ezzel jelöltek, még a bokályt is. A kancsók, szájaskorsók közül a nagyméretű, mázatlan, erősen hasas formájú mazánna korsót kaposváriak, hedrehelyiek is készítették 410 literes nagyságban, de leginkább 6-7 literesben. Alakjuk inkább fazékszerűen öblös volt, oldaluk sima, nyakuk törésvonal nélküli, szájuk erősen összenyomott, féltetővel, plattal ellátott. Ritkábban mázazták is. A kisebb kancsók boros- vagy csaposkorsók. Ezek kecsesebbek, arányosabbak, mint a mazánna kancsók, szájuk nincs egészen összenyomva, nyakuk egyenletesen szűkül, nincs rajta törésvonal, mint a vasi kancsókon, sem gallérszerű körbefutó csík, mint a csákváriakon. Nem szokásos a nagy hasú, jól összecsípett kiöntőjű orros forma sem, mint a Balaton északi partján. Díszítésük megegyezik a szilkékével, mert halotti torok, keresztelő utáni vigalmak, lakodalmak, pinceszerezések alkalmával a vendégeknek tették asztalra. A régiesebb, dél-somogyi daraboknál a kívül színtelen, sárga, zöld mázas boros edény a gyakoribb, esetleg máz alatti fehér engobos mintákkal, mint Lőrinc Ferenc kissé vaskos formájú pillevirágos darabja. (36. ábra) Külső-Somogyban a fehér alapszínű kék-zöld irókás díszű, esetleg feliratos kancsók közül kiemelkedik egyszerűségével az Andocsról előkerült Lajos feliratú (39. ábra) edény. Formailag teljesen hasonló egy fehér alapú, s rajta zöld-barna rázott mintás (37. ábra), valamint egy fehér színre mangánbarna festékkel kicsapatott, nagyobb méretű, kocsmai kancsó Bonnyáról. (38. ábra) Ezek szintén azt mutatják, hogy a külső-somogyiak ragaszkodtak ünnepi edényeiken a fehér alapszínű tálalóeszközökhöz. Az ecsettel festett díszű kancsók, szilkék az agyagiparos tanfolyamok hatására inkább alföldi edények stílusát követték. Az ihatatlan vagy vicckorsók a megrendelésre, ajándékba szállított edények közé tartoztak, rusztikusabb módon utánozták a Gyöngyösön, Pásztón ellesett formát, de nem fehér, hanem pl. vörös alapszínűt készítettek és nem ecsetes, hanem irókás dísszel (Hedrehely, Kadarkút, Nagyatád). A cserépkulacs, butella, pereckulacs nem tartoztak a somogyi mesterek árukészletébe. Csurgó környékén, ahol néhány község pálinkafőzésből szerzett fontos jövedelmet, a vasiak és a csurgói, zákányi mesterek széles fenekű, féltetős, szűk kiöntőcsővel rendelkező edényeiben tárolták vagy tálalták fel a vendégeknek a pálinkát. A tálak szintén széles választékban kerültek ki a somogyi mesterek kezéből 6-8 féle méretben, gattungban. A gelencsérek egyes 134