L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)

sévei, mint Kis Erzsébetét a hedrehelyi Lőrinc Ferencnél. (35. ábra) A baromfi egyben való sütésére hosszú tepsit készíttettek. A kacsasütő két ovális keresztmetszetű, egymásba tehető darabból állt, egyik végükön a baromfi nyakának tartására szolgáló csővel látták el. Négyszögletes cserép tepsiket már csak a zárt tűzhelyek sütőjébe, renjébe rendeltek meg. Bajcsi Pálnak is fennmaradt egy ilyen munkája Nagyatádról. Ezeket mázazták, de már nem díszítették. A köcsögökből (tejesfazék) a fél literestől a három literesig hatféle méretűt igényeltek a somogyi mesterektől. A legáltalánosabb formát követték, volt hasasabb, karcsúbb, meredekebb nyakú, de hengerszerű is. Többnyire füllel látták el, ritka volt a fül nélküli. Belülre színtelen mázat öntöttek, szájára keskenyen színes mázat kentek. Mázatlan külsejükön a legfontosabb díszként szolgált a nyakon két fehér csík között három X- alakban elhelyezett kereszt a katolikusoknak, három kettős fehér vessző a protestánsoknak. Nagyatádon és környékén pl. Nagykorpádon divat volt a sárga vagy színtelen máz alá fehér irókás csillagok rajzolása a református régi gazdák megrendelésére. Valószínű atádi mesterek készítették. A kívül mázas köcsögökön kedvelték a nedves mázba fröcskölt, rázott mintát vörös, fehér, vagy zöld színekben, de a folyatottat, eregetőset is. Csurgón Kovács Pál kedvelte a kályhákéhoz hasonló sötétbarna mázat köcsögökön is. Mivel a cselédek közös fazékaggatót használtak, mindegyik asszony külön jelet kért a magáéra a fazekastól - mesélte Barcson Lovrensics János fazekas. (KNÉZYJ., 1967. 9-10., 13.) A korsók közül aratás idejére folyóáruként legnagyobb menynyiségben a mázatlan mezei vagy cserkorsók kerültek ki a helyi mesterek kezéből: kerek szájjal, szűrő nélkül, derékszögben hajtott függőleges, korongolt füllel, amely a száj alatti hurkaszerű megvastagodásból indul, rajta kis szúrt lyuk van. Hasa is gömbszerű, erre a szurkált pontsorokat a XX. században már fánkszaggatóval, illetve rádlival készítették csigavonalasan körbe. Viszont a leányok kezére adott vizeskorsók rendszerint mázasak voltak kívül: színtelen, zöld vagy sárga mázas a legtöbb, és egyszerű mintázattal volt ellátva, amely a legrégibb hagyományokat követte. A családtagok, a felfogadni szokott munkások számától függően különböző méretű, különböző számú vizeskorsó is volt egy háztartásban. A hedrehelyiek, kadarkútiak úgy tartották, hogy Dél-Somogyban a legkelendőbb mázas vizeskorsókat az atádiak, köztük is Bajcsiék készítették és adták el nemcsak faluzással, hanem a legnagyobb üzletet az erdőcsokonyai vásáron kötötték. Nagy hasznot jelentett számukra a segesdi búcsú is, ahol segösdi Emlék fehér feliratú sárga, sötétbarna vagy vörös mázas, valamint barna felira34. Bögre, „lekváros pohár". 1930 körül készítette Lőrinc Ferenc hedrehelyi fazekas, csíkosán folyatott ún. eregetos mintával. RRM 65.357. 1. 35. Kerek tepsi, „rétestepsi". Lőrinc Ferenc hedrehelyi fazekas készítette az 1930-as években fésűs díszítéssel, „Kis Erzsébet "felirattal. RRM 65.518.1. 133