L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)

33. Szilkék, „ebédes poharak" Kaposvárról, Törökkoppányból és Andocsról. A virágos díszítésű Pap György kaposvári fazekasmunkája (RRM83. 90.47), a másik kettő (RRM 73. 56.7.7), (RRM 63.638.1.) külső-somogyi mester műhelyéből kerülhetett ki. Az edények az 1920-30-as években készültek. A nyílt tűzön való sütésre, főzésre, ételmelegítésre is alkalmas háromlábú lábasok és serpenyők a füstös- és a szabadkéményes konyhák idején fontos szerepet játszottak. Készítésük nemcsak nagy mesterségbeli tudást, de igen jó minőségű agyagot is igényelt. Volt, aki mindegyikre tett fogót, nyelet, de volt, aki csak a két literesnél nagyobbra. A legtöbb somogyi fazekas tisztán poltári agyagot használt fel erre, mások Sümegről valót (Iharosból Dobri Antal pl. lábashoz, fazékhoz is). Készletükbe tartoztak a laposabb, alacsonyabb oldalú fajták, amelyek már a XV-XVI. században általánosak voltak e területen is. Az egészen kicsi lábast rántó lábasnak használták. A vasi magasabb oldalú, felül kissé öszszehajló szájú szőlőhegybeli lábasokhoz hasonlót a somogyiak is készítettek Kaposváron éppúgy mint Csurgón, fedővel együtt. (KERECSÉNYI E., 1980. 7-16.) A lábasokat kívül a füst miatt nem mázazták, csak belül, régebben zöld mázzal, ilyen a barcsi XVIII. századi darab is. Nincs rajtuk kívül semmiféle kifogatolás, vésett vonalkázás. Ujabban színtelen vagy barnás színű mázat is alkalmaztak belül esetleg kívül is, az atádiak kívül-belül sötétbarnát. (RRM NA-1913.) A lábatlan lábosok inkább csak a zárt tűzhelyeken jelentek meg a XX. század elejétől, kívül-belül mázas is akadt köztük. A kemencébe való, zsírtartalmú tészták sütésére szolgáló kerek, karikás tepsiket rendkívül alacsony (egy-másfél cm-es) peremmel látták el. Belsejükre színtelen, zöld vagy világosbarna mázat tettek, alatta rendszerint fehér engobos irókás, kettős, sima vagy hullámvonalas, illetve fésűs kördíszekkel. Mivel a rétes volt a legünnepibb tésztaféle, amely benne sült, több helyen rétes tepsiként emlegették, de sütöttek benne más tésztafélét is, felmelegítették benne az ételmaradékot. Négyféle méretűt készítettek általában. Ajándékba férjhez menő lánynak, fiatal menyecskének díszesebbet rendeltek nïeg, olykor a nevük feltűnteté132