L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)

smaltés таъъяХ kent le a fazekas vastagon és furcsa barna és zöld kencés minták kerültek rá. Szépségben jóval elmaradt az azonos hasonló rendeltetésű sümegi szűkekétől. Utóbbiak mintakincse leginkább a kancsókéval egyezett meg, mivel ezek az ebédes szilkék is reprezentációs darabok voltak, mint a kancsók. A mezőn a falu szeme láttára bontották ki az ebédes szilkéket. Belsejük sokszor fehér alapon volt színtelen mázas. Dél-Somogyban a kívül színes (vörös) alapon színtelen, zöld, sötétbarna és sárga mázas szilkék voltak inkább divatban, rajtuk vagy máz alá fehérrel rajzolt hullámvonalas, virágos-leveles irókás minták, vagy csíkos, eregetos, holdas, rázott, ujjal mintázott pöttyös, pillevirágos, vesszős, de pontokból álló rózsás vagy csigás motívumok díszelegtek, utóbbiak a kályhaszemek és csempék cifrálására emlékeztetnek. Külső-Somogyban és Kaposvár környékén szép számmal vásárolták a kívül fehér alapszínű díszes poharakat. Ezek hasán függőleges csíkozás, kék, zöld irókás vonalazás, virágozás, bevésett vörös minta igényes kidolgozásban méltóképpen képviselte a helyi mesterek tudását, mint azok az Andocson, Karádon, Bonnyán fellelt darabok, amelyeket a kaposvári Pap György vagy karádi és környéki fazekasok készítettek. (32. ábra) A legkisebb méretűeket ivó-, fűszertartó, paprikás bögrének nevezték. A lekvártartó szilke lehetett tűzálló agyagból is, lekvárostól kenyérsütés után betették a forró kemencébe, hogy a teteje összeszikkadjon. A kétfülű bödön zsíros vagy savanyú káposztás, csak kétféle méretben kellett a somogyiaknak. A fazéknál nyújtottabb alakja is lehetett, vagy alul nagyon öblös, szájuk dupla karimás a fedő miatt. Ilyenre készítették a németeknek a túrószűrő fazekat is, amely alul kis kifolyócsővel rendelkezett. A bödönöket is mázazták kívül-belül is már a XX. században. Olykor a köpülő tartóedénye is bödönforma jura sikerült, de a hengeres alakú terjedt el jobban. A vevők 3 és 6 literes méretben igényelték. Ennek a tetejére lyukas közepű cseréptányérféle köpülőfa tartót tettek. A köpülő is lehetett kívül-belül mázas, ritkábban csak belül, de színtelen. A felborulás veszélye miatt széles fenekű tároló vagy tálaló szilkéket (totya- vagy seggespohár) kezdték korábban készíteni a szűk talpúak helyett Somogyban is. A széles aljú főzőfazekak viszont csak a zárt tüzelőterű un. rakott sparheltek megjelenésével váltak általánossá. A kívül mázas, szűk vagy a széles fenekű szilkék díszítése sokszor azonos volt: rázott, holdas, eregetos (34. ábra) mintás, irókával húzott kígyós, ujjheggyel képzett pillés vagy csillagos (Hedrehely, Kadarkút). Az 1920-3 0-as évektől már ecsetes technikával nagyobb folthatású motívumokkal mintáztak, amelyek idegenek a helyi hagyományoktól. 31. Nagyfazék, „lakodalmas fazék", „Hafen, Wassuphofe". Szigetvári fazekas munkája. Készült 1910 körül. Szulok. MMgM 67A05.1. 32. Szilke, „vajasfazék". Valószínűleg karádi munka a XX. század elejéről. Törökkoppány. RRM 73.56.5. 131