L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)

A Somogy megyében használt, de másutt készített cserépedények és eszközök A megyén kívüli agyagiparosok közül a legnagyobb körzetet jártak be a Züric-völgyi, Magyarszombatfa, Velemér és környéki fazekasok, akik Zala megye kihagyásával 10-11 útvonalat végigjárva az egész megyét behálózták, egyik fő központjuk Nagybajom volt. Buríttós parasztkocsival, vagyis ponyvával fedett, rövidített vagy hosszított kocsioldallal mentek az edény mennyiségétől függően. Az 1930-40-es évekből a somogyiak Csohár Jánost és Perpits Dánielt (Rinyakovácsi) emlegették, Alsókban a Fekete családnál szállt meg vasi fazekas még az 1960-as években is. Sütőés főzőedény, tehát jó tűzálló áru volt a fő készletük. (KOS K., 1944. 118-31., 208-218., CZUGHD., 1955.45-57.) A szállásadóiknak is edénnyel fizettek. A megyében két évszázados hagyománya volt annak, hogy az ún. fősőországi (főként Sopron, Vas megyei) árukat, így a cserépedényeket is jó minőségűnek tartották. Fazekuk jól kiállta a versenyt, világos volt a földje, vékonyra korongolták, a magassága felénél lejjebb hasasodott, tehát úgy mondták totyább formája volt, mint a sümegi vagy somogyi fazéknak. Oldalát korongoláskor bevagdalt szélű fakéssel ferdén, de nem túl mélyen barázdálták, kifogatták, hogy növeljék a melegítő felületet. A nagyobb méretű kancsót is ferdén barázdálták. A fazekakat általában csak belül és a száján mázazták, belül sárga vagy színtelen, száján barna vagy zöld ólommázzal. Kedvelték Somogyban a vasi háromlábú lábosokat is, akár az alacsonyabb, akár a magasabb oldalút. Utóbbi a Csurgó környéki szőlőhegyekben ismert, oldala felül gömbölyűén összeszűkült és fedő került rá. (KERECSÉNYI E., 1980. 55.) Kerek cserép tepsijüknek magasabb volt a széle, mint a somogyi rétestepsinek, belsejébe színtelen máz került, közepére egyszerű vörös vagy fehér földfestékes sima karikás minta, vagy színes hullámvonal. A somogyi fazekasok úgy tartották, azért volt magasabb a vasiak tepsijének e széle, hogy több gabona férjen bele vásárláskor. Ugyanis a parasztok az edényekért terménnyel fizettek. Mikor már a falusiak nem főztek szabadtűzhelyen (1900 után), a szűkfenekű fazék helyett a széles talpú, totya vagy segges fozofazekakat hozták a vasi edényesek. A kívül is mázas, tárolásra szánt szilkéket, amelyeket Somogyban ebédes, lekváros vagy tejfeles pohárnak, bögrének neveztek, előbb készítették széles talpú változatban is, mert az ilyen nehezebben borult fel. Oldalukra csak ujjal húzogatott vagy egyszerű írókás mintát raktak foltszerűen. (CZUGH D, 1959. 136-146.) Egyik kedvelt 119