L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)

conscriptio.) A kép hiányos, mert nem vettek számba olyan falvakat, amelyekben eddigi kutatásaink szerint a XIX. század folyamán dolgozott háza népével 2-3 vagy több fazekas, helyi nevén gölöncsér is (mint Iharos, Szentmiklós, Sánc, Zsdála, Hedrehely, Kadarkút stb.). Az 1876. évi számbavételben csak azok szerepeltek, akik jövedelmi vagy kereseti adót fizettek iparűzésük után, mégis több agyagiparosról adott hírt, mint az 1828. évi. Viszont a jelentésből kiviláglik, hogy a korábbi nagy központ Szigetvár visszafejlődött 21-ről 10 főre, Kaposvár 15-ről 13-ra. Az összes iparvállaló száma 75, segéd 23, inas 20 (118 fő) 30 helységben. (A SOPRONI... 1876.) Az 1906-os statisztika (A MAGYAR KORONA... 1906. II.) pontosabb az előzőknél, de már a mesterség hanyatlását érzékelhetjük belőle. Bár 113 mesterről adott számot, Kaposváron 28, Nagyatádon 17, Karádon 13, Iharosban 8, Csurgón 7, Hedrehelyen 6 ember tevékenykedett e mesterségben, Szigetváron már csak 2. Összehasonlítva a nagyobb fazekas, tálas, korsós központokkal (Sümeg, Csákvár, Tata, Mohács stb) a somogyiak messze elmaradtak a helységenkénti 30-80 főtől, de nem is árusítottak akkora körzetben. A XIX. század végi kiállításokon azonban szerepelt néhány somogyi mester is, díjat kaptak a csurgói Kovács testvérek, a kaposvári Horváth család tagjai. 1891-ben részt vettek a kiállításon a szentbalázsi Münneig Ferenc ónmázas, a berzencei Mayer István, a kaposvári Rozs Sándor mázatlan és ólommázas edényekkel. Mayer Istvánról feljegyezték, hogy évente 8000 edényt készít. (BUDAPESTI... 1891. II 38-50.) Az 1932-es címjegyzék már sok egykori fazekas helyett inkább kályhásról írt, különösen a városiasabb helyeken. Csak 39 mester nevét tették közzé. Kaposvárról még mindig 11 nevet említettek (KNÉZY J., 1972. 71-74.), csak a címét közölték a téma szempontjából oly fontos, tehetséges Pap György fehéredényesnek, és a másik, leginkább edénnyel foglalkozó parasztfazekasnak, Meszarics Sándornak. (SZABÓ B. E, 1933.) Somogyi gelencsérek árui a XVIII-XIX. századi adatok alapján A helybéliek által készített cserépedény féleségekről a XVIII. századi árszabások csak részleteket árultak el. Nem а.т&ъх.2к minden készítményt, csak a legfontosabb tételek értékét adták meg zsinórmértékül, amelyhez a többit viszonyították. A teljes anyagköltség, munkabér, szállítás, megengedett haszonkulcs összegezé116