L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001
Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)
sével adták meg a pénzbeli értéket. Ennek ellenére többnyire cserével történt az üzlet. Az 1759. évi limitációban a kancsók és korsók hatféle, a fazekak kétféle méretben - egy és két funtos - voltak feltüntetve. A tálak közül a legnagyob munkásoknak való tál ára hat és fél, a legkisebb 1 krajcárral szerepelt. A nyílt tűzhelyre való lábas serpenyő, mint egyik legfontosabb készítmény sem maradhatott ki. (SML IV. 1. a. 1759-1818) Az 1793. évi számbavétel sokkal részletesebb, ebben már világosan feltűntették, hogy a méret változása mellett a mázasság megléte és hiánya miként befolyásolta az árakat (SML IX. 5. Cehalia): „egy itzés korsó csap alá 1,5 kr egy itzés kívül-belül mázas korsó 5 kr egy hasonló méretes mázos (belül) 2,5 kr egy pintes kívül, belül mázas korsó 8 kr három itzés kívül, belül mázas korsó 12 kr többi pedig, amennyi nagyobb lészen minden pinttül egy-egy pénzzel nagyobb lészen az ára egy funtos mázos fazék 1,5 kr két funtos mázos fazék 2,5 kr munkásoknak való legnagyobb tál, máz nélkül 2,5 kr mázas 1,5 kr annál kisebb a proportione egy pénzzel alá középszerű lábas mely belül egészen mázas 8 kr a nagyobbak itzénként egy krajcárral több az ára... " A „korsó" elnevezés itt a széles, csípett kiöntős szájú edényre, azaz a kancsóra is vonatkozott pl. a „belül mázas" csak széles szájú, tehát kancsó lehetett. Fazekat egy és két funtos méretben áraztak ekkor. Ennél sokkal részletesebbek az 1810-es években kiadott Tolna, Zala, Somogy megyei cserépedény ármeghatározások. Az 1812. évi zalaegerszegi árszabás majdnem azonos az 1814. évi kaposvárival s igen részletes: hatféle méretű „főzőfazék" (ebből háromféle „kétfülü mázas ,r ), négyféle födő, ötféle korsó, háromféle tál került árazásra, köztük „nagyméretűkétfülü medence", egyféle „öntözőkorsó", egyféle „gyertyamártó" (9. ábra), egy mázas „mácsikszűrő" is. Abból is kitűnik, hogy a korsófelhozatal milyen széleskörű volt, mert számos jelzővel írták körül: „közönséges, vizes, fekete, szájas vagy bugyogó". Kaposváron hatféle méretű fazék ármeghatározására került sor (egy iccéstől négyig), ezeknek ekkor még csak a „szája mázas". Lábas háromféle nagyságban tűnt fel. Közülük a legkisebb a „rántani való lábas" mutatja a rántásos leves sűrítés általánossá válását. A legnagyobb lábas két füllel készült. Tálnál is csak háromféle méretet jeleztek, tejes fazéknál viszont áraztak 9. Hagyományos formájú mázatlan „gyertyamártó". A rajz Dobri Antal iharosi fazekas 1920 körüli munkájáról készült. 117
