L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)

csoportja a finomabb, kaolinos agyagból való import tálaló edényektől a Segesd-Atád-Berzence útvonalon lévő egykori mezővárosi szintű helységek cserépleletei között. Bizonyára Ausztriából érkeztek e területre szürke vagy fekete felületű edények. A török hódoltság végéig az eddigi leletek alapján jelen voltak, de a XVIII. századtól eltűntek. Fekete korsókat, (22. ábra) kancsókat később is szállítottak Mohácsról. A hódoltság kori török, illetve balkáni eredetű kerámiából bekerültek kézi korongolású, mázatlan, durva anyagú fenékbélyeges fazekak, amilyenek Szerbia területén megérték a XX. századot. A vöröses anyagú, talpas, kívül-belül vagy csak belül mázas talpas gyümölcsöstálak a török kori leletek parádés darabjai. Mázuk vagy egy- (pl. zöld) vagy többszínű (zöld, barna, sárga), színező anyagait nedves mázban elfolyatták vagy fröcskölték (törökkoppányi, barcsi palánkvár és a kaposvári vár). A tipikus mázas kiöntőcsöves török korsók kissé megváltozott formában továbbéltek a dél-dunántúli anyagban. (KOVÁCS GY, 1993. 25-27.) Egy XIX. századi szigetvári mázatlan kanta, szájaskorsó ilyen örökséget vitt tovább, megőrizve a nagyméretű, kívül mázatlan magyar fazekak abroncsdíszeit is. (3. ábra) A tálak egy csoportja szintén tovább élt e terület mestereinél: laposak, vastagpereműek, sokszor fehér földfestékbe (engobba) mártották és hullámvonalsorosan 3. Kanta, szájas korsó a XIX. század végéről. Lakócsa. Szigetváron készítették. MMgM 68.111.1. 4. Bödön formájú edény a hódoltság idejéből. Barcs, palánkvár. XVI-XVII. század. DM95.1.55. 113