Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

mint a pudli a hideg vizet". Szóval, hogy én egy „szatirikus, cinikus gazeniber"i30 vagyok. Macskakörmök közé tett jellemzéseim szó szerint való idézetek az ellenem sűrűn emelt vádakból. Hogy mi a „szatirikus", meg a „cinikus" még nem értettem, de hízelgett hiúságomnak, hogy rólam már zsönge koromban ilyen különös hangzású idegen szavakat mondanak. Édesapám keményen ráncolta rám a bozontos szemöldökét s kimondta az ítéletet, hogy engem be kell adni a siófoki zsidó iskolába, mert különben az egész család nyaralását elrontom. Át is vitt hamarosan a helybéli zsidó doktorékhoz, akik azon a nagy térségen, mely a mi lakásunk után a tó felé következett, farácsos oszlopokkal kerített, derék úri házban laktak. Ámbár nyomott bűneim és elítélt voltom tudata, a doktoroknál jól esett megint egyszer úriasabb lakásban körültekintenem. A doktor kedves bácsi volt, s nálam nagyobb fiai is nyájasan foglalkoztak velem. Közben, vigasztalásomra, azt is kilestem, hogy édesapám, akárhogy ráncolta is rám otthon a szemöldökeit, itt mosolyogva, sőt rosszul rejtegetett apai dicsekedéssel beszéli el a doktornak a „szatirikus, cinikus kis gazember" némely incriminalt^^i mondását és csínyét. Másnap már, a doktori protectióvaP^^^^ bevettek a zsidó iskola első osztályába. Harmadnap onnan már ki is csaptak, mert megtépáztam a nyeszlett kis felvigyázónőt (ez az iskola már akkor is a coeducatio^^^ rendszerét űzte), aki rakoncátlan zajongásomért felírta a fekete táblára fehér krétával a nevemet. Közben még az a szerencsétlenség is megesett velem, hogy mindjárt amint először mentem ki az iskolából, a zsibongó zsidó gyerekek zaja közt, a paraszt fiúk pogromot^^^ rendeztek és „mit gefangen mit gehangen"i35 _ engem is csúnyán megkergettek. Ha nem lettem volna kitűnő futó s nem tűntem volna el idejekorán a Sió-part lejtője mögött, bizonyosan jól el is vertek volna. így ez már csak egy nappal utóbb és otthon történt meg velem és nem zsidóüldözésből, hanem épp ellenkezőleg, a szegény kis zsidó felvigyázónő 89