Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

megtépázásáért. Egyúttal otthon azt is belátták, hogy olyan botrányos, durva kölyket, mint én vagyok, lehetetlen leányokkal egy iskolába járatni. Nem tudom, ezért lettem-e aztán otthon tűrhetőbb, vagy tán inkább csak azért, mert az egyhangú siófoki életbe egy kis mulatságos elevenséget hozott Bárány Dénes bácsi, aki utóbb gyakran ellátogatott hozzánk Boglárról s néha megsétáltatott, megkocsikáztatott, sőt meg is csónakáztatott bennünket. Végtelen kedves, vidám, előkelő fiatalember volt ez a Dénes bácsi s egészen más, mint mindenki más, akit addig ismertem. Bajusza és álla akkoriban le volt beretválva, ellenben két füle alól egy-egy hosszú, szépen rendezett, puha, szőke pofaszakáll csüngött alá. Gyönyörűen szabott, hol kék, hol tubákszínű quekker-kabátoti36 s különös, bő pantallót viselt, fehér kamáslival^^^. Lábán lakkcipő, fején fehér cilinder, mely a teteje felé szélesült ki, éppen mint az ott látott vasút lokomotívjainaki38 kéményei. Mindenkitől azt hallottam, hogy Dénes bácsi olyan, mint egy igazi angol, tehát én is meg voltam róla győződve, hogy tökéletesen olyan. Idővel a két bátyám is odakerült Siófokra a pápai nevelésből. Az idősebbik, Ferkó, csontvázsoványan, halálsápadtan s oly gyöngén, hogy sokáig jártányi ereje sem volt, mert Pápán typhusti39 állott ki s az nagyon levette a lábáról. Úgy üldögélt szegény az immár egészen zörgősre hervadt lombsátor alatt, mintha moccanni sem tudna. Hanem azért, mikor egyszer megpillantotta, hogy a háromesztendős kis öcsénk a ház előtt egy szekér előtt szalad, melynek lovai megvadultak — pillanat alatt kiugrott az utcára s villámgyorsan, csodaügyesen kapta fel kis öcsénket az ölébe, éppen, mikor az már a lovak elé esett. Ezt az igazán hősies életmentését, melynek sóbálvánnyá dermedt szemtanúja voltam, sokkal áhítatosabban bámultam meg, mint egy évvel előbb azt, mikor a Kapósból kihúzott fiút fejtetőre álhtotta, hogy kirázza belőle a vizet. 90