Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

Egy reggel, mikor kiszöktem hozzá, nem fogadott füttyös örömmel. Nem is tehetett engem kényelembe a lópokrócos padágyon, mert azon ô maga feküdt rémesen megsebesült, véres fejjel. Majd elaléltam, látva a búbján a két tátongó vágást, mely keresztbe ment egymáson. Úgy gondoltam, hogy a koponyája csak azért nem esik szét négy gerezdbe, mert a nyers véres vágásokba betüremlett s beragadt mocskos hajcsomók tartják össze. Gyuri kínos nyöszörgése, didergése és szepegő szava — „meghalok kis úrfi" — eszeveszett sírásra és futásra indított. Az egész házat felverte kiabálásom: „meghal a Gyuri! megölték a Gyurit!" Az apám sietett az istállóba; onnan vízért és női segítségért kiáltott. Nagy volt a futkosás, a véres vízzel telt mosdótálak kiöntögetése, szóval az első segítség mozgalma. Végül az édesanyám vásznakat repegetve jelent meg az istállóban, melynek nyitott ajtaján én most már csendesen sírdogálva kandikáltam be - s a kép hamarosan vidámabb lett. Édesanyám olyan tornyos összevissza turbánt rögtönzött Gyuri fejére, hogy én szinte elmosolyodtam, mert eszembe jutott egy török basának színnyomatú képe, melyet valamely falon láttam. Gyuri pedig, fején a turbánnal, egy félóra múlva szépen elment a maga lábán az ispotályba, ahonnan délben már egy kisebb sima fejér fökötővel jött vissza. Azt mondta: jól összevarrták a fejét — s aztán, hogy föl ne feseljék a varrás, a főkötője felett jól a fejébe szorította a pörge kalapját. Másnap reggel már éppúgy vakarta és kefélte a lovakat, mint máskor. Akkor már el is mesélte a két fejszevágás eredetét. Az csak úgy kezdődött, hogy előtte való nap hajnalban, mikor valamiért a szőlőnkbe indult, a Kozma doktor kocsisát a Sétatér felé nagy összeveszésben találta néhány fejszés uradalmi paraszttal. O, Gyuri, azt a kocsis kollégáját nem hagyhatta, mert csak egyik Kozma-kocsis segítséggel tartozik a másik Kozmakocsisnak. 46