Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

A Délivasút egyik 1858-59-ben készült személyvonati mozdonya Ismeretlen fényképező kéményéből, piros sziporkaözönnel élénkített, vastag füstgomolyokat okádott az égnek. Mögötte hozzácsatolt nagy hoszszúkás vasbódék egész sora sietve, zakatolva követte. Mindez egy pillanat alatt tovatűnt. A dübörgés, robogás, zakatolás mind messzebbről hangzott, végre elhalt. A füstgomoly itt ritkult, amott balra, messze, mind kisebb, tömörebb formákban lökdösődött a levegőbe... Lélegzetem elállt, szívem őrülten vert, szinte kikeltem magamból. Ez a vasút!... Tudtam, hogy az. Hiszen nem csupán Pepi néni kék kávésabroszának kezdetleges hímzéséből, sok egyéb haladottabb képből is rég ismertem már. De az mind csak elkicsinyített néma kép volt, míg az életemben az első nagyszerű, dübörgő, robogó, zakatoló, füstöt és sziporkát okádó, tüneményes valóság. Már benn voltunk a ház udvarán, s még egészen kábult voltam a hatalmas benyomástól. Már a tajtékosra izzadt, két 86