Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

kis mokánnyal is alig törődtem, mikor gémberedett lábbal leszálltam a kocsiról. Időbe telt az is, míg érdeklődésem a siófoki lakásunkra fordult. Nem voltam tőle elragadtatva, noha zsuppos parasztháznak jó nagy volt. Az utcának tűzfalával s két kis ablakkal fordult. Ez a két hunyori ablak egy elég tágas, gerendás padmalyúi29^ tömött földpadlatú első szobának adott jóval kevesebb világosságot, mint amennyit én szerettem volna. Az udvarba a ház hosszan nyúlt be, arrafelé több kisebb szobája, egy konyhája s miegyebe is volt. Nyitott tornác is húzódott el hosszában, s ehhez még oldalt egy letört lombokból hevenyészett, négyszögletű, nagy sátor is csatlakozott ebédlőül. A ház gazdája családostul egy kisebb kunyhóba vonult, mely az ólakkal, istállóval s holmi zűrzavaros deszkaszínekkel összezsúfolva, a nagy udvar mélyében, a nekünk bérbe adott főépület után következett. Mikor én legújabb otthonunk felett első szemlét tartottam, a gazda, aki paraszt halászmester volt, éppen egy hálóalja fényes apró halat öntött a vályúba a disznók elé. Az egész új tanyán az a röfögő mohóság tetszett nekem legjobban, amivel a disznók ennek a böjti lakomának nekiestek. Épp ebben gyönyörködtem, mikor kocsikaravánunk második kocsiján az édesanyám is megérkezett, Magdival, a szoptatós dajkával s legkisebb húgaimmal. Lassanként, egymás után, ott voltak a többi kocsik is. Lázas gyorsasággal folyt a bebútorozás, rendezkedés egész nap. Estére már tűrhetőnek ismertem el a lakást, noha édesanyámnak abban a vidám nézetében, hogy itt igen kedves, kedélyes nyaralás fog esni, akkor sem, utóbb sem osztoztam. Egy nemzedéket már a közvetlen utána következő nemzedéktől is szembetűnő ízlésbeli különbségek választanak el. Az előző nemzedék valamivel mindig egyszerűbb, megelégedőbb, mint a rá következő; majdnem azt merném mondani, hogy fiatalabb és naivabb. Gyermekeink rendesen finnyásabbak, igényteljesebbek, mint mi, mert ha egyéni életük szerint fiatalabbak is nálunk, voltakép87