Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

ded szójátéka folytán. Gulyás bácsi tudniillik egyszer olyankor jött orvosi látogatásra a házunkhoz, amikor a szülőim nem voltak otthon. Tőlem kérdezte meg a helyes kopasz bácsika, akinek ősz bajsza két kemény szöggé volt kifeszítve, hogy hova mentek a szüleim. Megmondtam, hogy a hegyre. Amire ő tréfásan komolykodva rázta ide-oda a fejét és megcsörömpöltetve zsebeiben temérdek kis homeopathikus orvosságos üvegecskéjét, kivette tollkését, kinyitotta pengéjét, rátette arra mutatóujját s azt kérdezte: ennek a hegyére?... Amely naiv elmésségen én harsányul tudtam kacagni s zöpögve magyaráztam meg, hogy szüleim nem a késhegyre, hanem a szőlőhegyre mentek. Gulyás bácsi tehát, mint szójátékának essentiaUtása^^ is mutatja, homeopatha^^ doktor volt. Édesanyámat szintén lelkes hívévé tette a homeopathiának, melytől aztán édesanyám később sem tért el, legfeljebb olyankor, ha komoly nagy betegség ütött ki a házban. De míg nem komolyodott a dolog, mindig az aconit^^ meg a belladonna^^ egy-egy csöppöcskéje járta egy pohár cukros vízben. Ezért mi gyerekek mindig szerettük Gulyás bácsit s szerettünk egy kicsit betegek lenni. Szépnét is szerettük, az egyszerű, jó asszonynénit, aki meg Kaposvárott a családi bábaasszonyunk volt. Jó modorán kívül azzal lett köztünk népszerű, hogy mind a három kaposvári esztendőben hozott nekünk egy-egy új testvérkét. Egy fiúcskát és két kisleányt. Azokat ő mindig a vízből hozta. A gólya-regét, mely német eredetű, mi még akkor nem ismertük. Gólya már csak a legutolsóul Pesten született húgocskánkat, a tizedik testvért hozta, a „vakarcs"-gyereket, akit néha ,,punctum"ioo_nak is neveztünk. Szépné méghozzá oly gyöngéd is volt, hogy mindig olyankor hozott vigasztalásul egy-egy kisbabatestvért, amikor az édesanyánk történetesen betegen feküdt. Amely ajándéknak édesanyánk mind a három ízben úgy megörült, hogy nemsokára fel is gyógyult. Hát lehetett-e a jó Szépnét nem szeretnünk? 61