Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

ben a Noszlopy Gáspáré^^, a somogyi dacos magyar úré, ki társaival még a Bach szisztéma alatt is tovább guerillázott^o s csak néhány évvel a szabadságharc után halt az akasztófán vértanúhalált. Szóval Gyuri, mint általában a nép minden fia, nemhogy el nem rettent az elrettentő példától, hanem inkább mind nagyobb dicsőségnek tartotta az akasztófahalált. Egyszer aztán majdnem része lett benne. Zsandárok jöttek érte, elvitték, statárium elé került. Az volt ellene a vád, hogy egy üldözött rablógyilkos menekülését elősegítette, s az üldöző zsandárokat a jó nyomról félrevezette. El is ítélték többedmagával akasztófára. Ki is ülették vele a siralomházat, ahol jól berúgott. El is vonultatták az ünnepélyes nagymenetben az akasztófáig — ott azonban kegyelmet kapott, s miután közben véletlenül teljes ártatlansága kiderült, szabadon is eresztették. Nem kis rémületünkre Gyuri, még a siralomházban szerzett mámorával, hazajött hozzánk. Kissé szégyellte az ártatlanságát s mentegetőzött, hogy nem is azért engedték el a hőshalált, hanem mert fél már a német a burkustóP^. Háborúja lesz vele s akkor majd kell neki a magyar. Es én megint nagy hősnek tartottam Gyurit. De mégsem olyan nagynak, mint tartottam volna akkor, ha csakugyan felakasztják vala. 48