Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

Lebuj az alsó Duna-parton Jankó János rajza jellegzetes árusokat és egy drótost örökít meg. 1872. Uj és nagyon vonzó volt még számomra a pesti utcákon a sok verklisi52, akiknek magyar nevezetük kintornás volna, ha ezt a gúnynevet komolyan vehetnők. Két fajtájuk versengett akkoriban a népies zenekedvelők rézkrajcárjaiért. Voltak olasz verklisek, akiknek nyakában lógott a sípláda, mely fuvolahangokon tremolózott^^^ szinte kizárólag olasz operamelódiákat. Maguk a sípládások is vagy valóban taliánok^s*^ vagy legalább taliánoskodó kucsébereki^^ voltak. Kifúrt fülcimpájukban sárga boutoni^^ csillogott, vállukról rongyos karbonári gallér^^^ fityegett, s mialatt fél kezükkel a sípláda csavarát forgatták, másik fél kezükkel széles peremű, züllött, puha kalapjukat nyújtogatták a krajcárokért. Az érzékenyebb operamelódiákat a maguk olasz szövegű énekével kísérték, sokszor igen csinosan, de még sípládájuknál is nyavalyásabban tremolózva, A másik fajta közönséges verklisek. 103