Költő L.-M Aradi Csilla: Fejezetek a magyar középkori élet tárházából, 2001

A nagy mennyiségű hal fogyasztása a számos böjti naphoz kapcsolódott. A dömösi apátság alapításakor a szerzetesek ellátására II. Béla 33 helembai halászt rendelt, akiknek minden hét szerdáján, péntekjén és szombatján, valamint a 40 napos nagyböjt ideje alatt napi 30 darab, legalább 4 tenyér nagyságú halat kellett beszolgáltatni. A böjt sok esetben inkább lakomának tűnhetett, amint azt Thurzó Szaniszló, Galgóc kapitányának 1603. január З.-i, péntek napi, 19 fogásos böjti fogyasztásából is kiderül. Minden hajdani királyi váruradalmunknak megvolt a maga királyi halászfaluja. A természetes vizek mellett, a kolostorok kertjében ásott halastavakban is folyt a haltenyésztés. Különleges halfajunk a viza, a XVI-XVII. században az export marha népszerűségével vetekedett. Ezt a rendkívüli méretű halat ugyancsak a hentesek darabolták, dolgozták fel. A vizát folyamrekesztéssel fogták, a kisebb halakhoz azonban merítőhálót, vejszét, varsát használtak. Evlija Csele-bi török utazó 1666-ban a következőket írta a Balatonról: „Kanizsa és Koppan váraktól egy merhálé hoszszúságú helyen nagy tó van, amelynek kerülete 47 mérföld. Négy oldalán erős várak állnak... A Balatonban ezernél is több fajta hal van, ízletesebbek ezek, mint más országok tavi halai." A középkorban az átlagéletkor 32-34 év - főleg a magas gyermekhalandóság miatt volt ilyen alacsony. A középkori embert ugyanakSzarvasáhrázolás középkori padlótéglán kor a járványok, éhínségek, terméGálosfa-Kistótvárosból. szeti katasztrófák, háborúk is tizeItalozás ábrázolása cg)' genovai tavernából.