Költő L.-M Aradi Csilla: Fejezetek a magyar középkori élet tárházából, 2001

idők folyamán a főnemesség soraiba emelkedett. A kölkedi Szakácsiak 1429-ben családi címert is kaptak, amely egy nyíllal átlőtt levágott sas lábat ábrázolt. A szakácsok ízletes főztjük mellett hűséges bizalmi emberei is voltak a mindenkori királynak. A borivás szenvedélyének már a középkori Magyarországon is sokan hódoltak. II. (Vak) Béláról írja a krónika, hogy: „a borívásra adta magát, s udvari emberei ahhoz valának szokva, hogyha a királytól valamit részeg állapotban kértek, mindent megkaptak. És az így adott javakat a király akkor vissza már nem vehette, amikor kijózanodott." Nagy Lajos király lakodalmán patakokban folyt a jó minőségű budai és pozsonyi bor, a XV. században viszont már a szerémségi, somogyi és baranyai borokat dicsérik. Mátyás király Budaszentlőrincen „lelkét üdíteni" a kolostor pincéjét is felkereste, a pesti nótárius dala pedig így szól: Л kölkedi Szakácsi család címerképe „Tabernában halni meg, ez az akaratom, Hol epedő ajkammal utolsót ihatom, Hol peng a citera, felzendül a kardal, E vén korhely iránt, Uram, legyél irgalommal." A főúri étkezésekről ad színes leírást Bonfini: „A fiatal liba, a kacsa, a kappanok, fácánok, foglyok, seregélyek, melyek nagy számban vannak errefelé, aztán borjú, bárány, gödölye, disznó és vaddisznó, húsok meg halak, mindegyik a maga külön mártásában úszik és fűszereződik. Az is szokás, hogy nem úgy, mint nálunk (ti. Itáliában), mindenki külön tálból eszik, hanem valamennyien egy tálból kapnak, és senki sem használ villát, amikor a falatot fölemeli, vagy a húsba harap." Bőséges lehetett a lakoma Thurzó Ilona mennyegzőjén is, ahol 31 ökör, 80 borjú, 166 bárány, 44 malac, 2 vaddisznó, 6 szarvas, 30 őz, 20 nyúl, 308 fogoly, 434 lúd, 1165 kappan, 97 tyúk, 56 ponty, 460 pisztráng, 235 menyhal, 308 fehér hal és 162 más különféle hal lelte halálát.