Kozma Lajos ösztöndíjasok 1988-1999, 2000

Tudott dolog, hogy a falikárpit kitartó munkát, türelmet, különleges időráfordítást kívánó műfaj. Szándékom az, hogy kitartsak hivatásom mellett, s a gondolatok való­sággá váljanak. Ehhez az alkotó munkához nyújtott segítséget a Kozma Lajos iparmű­vészeti ösztöndíj. A Kozma Lajos kézműves iparművészeti ösztöndíj egyedülálló módon, szinte az egyetlen hathatós támaszt nyújtja a pályájukon elinduló kézműves iparművészeknek. Válságos, átalakuló korunk nem kedvez a művészeteknek, így az ösztöndíj néhány éve anyagi függetlenséget biztosítva lehetővé teszi a koncentrált, elmélyült szakmai mun­kát. MÁDER INDIRA Tárgyaim mind gondolatilag, mind formailag az elmélyülést, a meditációt igyekez­nek sugározni a befogadó felé. A művészetnek az egyik sarokköve a forma - tér - idő egységének megteremtése, a mozgás és a nyugalmi állapot közötti átmenet plasztikai megfogalmazása. Tárgyaim a szobrászat irányába mutató kísérletek: a tér, a tömeg és az anyag arány­rendszere, és ezek egymáshoz való viszonya érdekel. A kerámia és a csiszolt fém együttes használata kontrasztként működik: a hideg­meleg ellentétek összehangolása, a stabil és a dinamikus részek működésének össze­hasonlítása mind-mind egymást segítő, erősítő elemként épül tárgyi egységgé. Az ösztöndíj anyagi támogatása ahhoz nyújtott segítséget, hogy technikailag, formailag és minőségben is, a maximumot próbáltam megteremteni a kerámia e terü­letein belül. MOLNÁR GABRIELLA Az ösztöndíjat 1988-ban nyertem el egyiptomi pasztából (fajanszból) készült mun­káimmal. Az időtájt nagyon izgatott ez az anyag. Próbáltam tágítani a határokat. Kisebb-nagyobb díszedényeket, ékszereket készítettem belőle, míg aztán ez az anyag is meglelte végleges helyét több anyagból (terrakotta, kőcserép, porcelán, egyiptomi paszta) épített növényi formákra emlékeztető oszlopaimban. Az ösztöndíj ideje egybe esett egy a munkámban bekövetkező fontos fordulattal, amikor is a funkcionális kerámiától a kerámiaplasztika felé fordultam. Ebben az útkeresésben, a kísérletek kockázatának vállalásában segített az ösztöndíj. NAGY MÁRTA Hogy milyen jelentősége volt pályámon a Kozma ösztöndíjnak? Jobban elmondani a súlyát, ha nem lett volna az ösztöndíj, nem is tudnám. A kitűzött célt, mint egy ráhelyezett lencse élesebbé tette, nem lehetett csak „úgy" a nehézségekre hivatkozni. Azt, amit a három év alatt tanultam, a magam számára felmérhetetlenül fontosnak tartom, tényleg nem is tudom, mi lenne, ha nem lett volna. Mert csak most, ezek után tudom biztosan, hogy mindig ez lesz a dolgom, folyamatos, valószerűtlen bizonytalan­ságban keresni az üvegművesség titkait. Nem magamat keresem már, úgy hogy mi a dolgom, a munkámon keresztül keresem magam, és ez ellenkező irány, ám jóval biztosabb. A magyar üvegművességnek szép hagyományai vannak, nem ismert, gyönyörű története. Leginkább az egyes brigadéros fúvómesterek élete ez, a titkokat egymásnak

Next

/
Thumbnails
Contents