Kozma Lajos ösztöndíjasok 1988-1999, 2000

továbbadó láncolat. Szeretnék én is belefűződni ebbe a láncolatba - remélve nem utolsóként - hogy miért azt magyarázni nem kell, és szeretnék Kozma Lajos nevéhez méltó iparművész lenni valamikorra. Azt hiszem, erre a feladatra kaptam az ösztöndíjat. PATTANTYÚS GERGELY A művészi alkotómunka zavartalan folytatásához elnyert ösztöndíjak mindig jó hatással bírnak mind a művészek lelkére, mind a művekre konkrétan, és persze a művész családjára vagy környezetére is. Hiszen a függetlenséget és szabadságot adják meg, aminél többre a művésznek valószínűleg nincs is szüksége. A Kozma ösztöndíjat a pályámnak talán legfontosabb szakaszában kaptam, mikor nagy nemzetközi rendezvények meghívottja voltam. Ekkor kezdődtek nemzetközi eló'adásaim és utazásaim is. A Kozma ösztöndíj valójában azért rendkívüli, mert több évre szól, így valóban folyamatos munkát biztosít. Az én esetemben nem maradtak el ennek jótékony hatásai. '89 - ' 91 között értem el legnagyobb sikereimet, amelynek hatásai mostani érettebb munkáimon döntő jelentőségűek. A szűkebb szakmát illetően a világon a legnagyobb nevek között mozogtam. Láttam életüket és munkáikat, hallhattam véleményüket az „enyéimről" Japántól Amerikáig és persze itt Európában is. Megismertem más kultúrákat, így jobban megértettem a sajátomat stb. Jelenlegi, érettebb művészi szakaszomra múlhatatlan hatást tettek ifjúkori tapasztalataim, és a világban szerzett élményeim. PÁPAI LÍVIA Pályázati programom röviden arról szólt, hogy az általam kifejlesztett kézműves technikákban rejlő grafikai és térformálási lehetőségeket három nagy témakör (öltözék, kiegészítő tárgyak, ezen belül a lábbelik; bútorok; hangszerek) tanulmányozásával, három különböző tárgytípus megalkotásával szeretném kikísérletezni és bemutatni. Főiskolai hallgatóként ismertem meg a bőrfűzés egyik különleges változatát, amit a japánok a szamuráj vértezet készítésében használtak. A tárgyrekonstruálás során közelebbről is megismert szerkezet további ötleteket adott számomra. Kísérleteim eredményeként sikerült saját fűzési technikákat kifejlesztenem. Többféle tárgytípuson keresztül boncolgattam a fűzésekben rejlő grafikai és térformálási lehetőségeket. Alapvetően kétféle fűzést alkalmaztam, melyek egyes tárgyaimon (táskák, cipők, fejfedők) együtt s szerepeltek. Az egyik fűzéstípus, amit a pályázati programomban részletesen ismertettem, átmenetet képez a szövés és a lószerszámok készítésében használatos élfonás között, és összefüggő bőrszövetet eredményez. Organikus, szoborszerű tárgyaim (táskák, hátizsákok, cipők, fejfedők, „Lendülőke"), megformálásakor a benne rejlő lehetőségeket próbáltam bemutatni. A másik fűzéstípust Japán őslakói, az ainu (mindkét elnevezés használatos) népcsoport ősi kultúrájából merítettem. Az aino-k tutajkészítésre használták ezt az eljárást, bambusznádat, vagy farönköket kötöztek össze vele. Az én módszerem lényege, hogy sablon szerint perforált falapokat rögzítek egymáshoz egyedi bőrfűzéssel. Az eredmény: az egyik irányban merev, a másikban viszont rugalmas szerkezet, amely zsanérként is működtethető és elsősorban geometrikus,