Kozma Lajos emlékkiállítás (1884-1984), 1998
A mai formálás második alapelve: a szerkezet, az összefüggések világos, egzakt, gazdaságos és logikus kialakítása. Nem az a kívánatos, hogy mindent megmutassunk; csak annyit, amennyire a meggyőző formának szüksége van. Több: a bizonytalanság hatását keltené, kevesebb: merev és élettelen formát adna. A megoldásnak határozottnak és egyértelműnek kell lennie, és a feladat szemléletességével összefüggésben a jellemző formát kell szolgálnia. A formának és a szerkezetnek mély, rejtélyes és megfoghatatlan összefüggése szavakban nem fejezhető ki, ez a mágia a forma lényegét és felbonthatatlan voltát jelenti. Ami felderíthető és megfogható, az a kor ábrázolásmódjának nyelvén empirikusan mutatható ki. Egyelőre meg kell elégednünk a felismeréssel, hogy ez a szerkezet mértani jellegű, mely a technikai és gazdasági elvnek érvényesítésében a sokfelé irányuló összefüggések egyszerű és egyértelmű ábrázolását jelenti. Ez az „egyszerűség 5 ' azonban nemcsak a feladat összetettsége és sokféle jelentése irányában tartalmaz feszültséget, hanem életünk bonyolultsága, sorsunk fény és árnyékot változtató alakulásához viszonyítva is. Ez az egyszerűség „viszonylagos", állandóan változó tartalmú és nem dogmatikus. Ez a jelentés teszi a típus fogalmát is viszonylagossá, melynek tökéletessége és befejezettsége számunkra kényszer, időtlen és embertelen dogma lenne... ...Ennek a dinamikus formaalakításnak, e hármas szellemi elvnek a lelke, végső motorikus eleme: a feszültség. A statikus formálás lényege az „összhang", az egyensúly, mely merev, időtlen, összefüggéseket tagadó, az önmagában való létezés dogmatikus elveivel minden feszültséget felold és letör a kiegyensúlyozódás békés egyensúlyában. A dinamikus formálás az emberi lélek küzdő, alakuló és folyton alakító, az élettel párhuzamosan működő realizmusából nőtt kultúra stílusa, mely az idealizált összhang és egyensúly, arány és metrum törvényszerűsége helyett a feszültségek egymást tartó polaritásán épül föl. A feladat jellemző természete feszültségben áll a szerkezet mértani magatartásával - a táj szabálytalansága az épület szigorú vonalaival - az emberi lélek szellemisége a formák anyagiságával - a térbeli koncepció áramló testetlensége a falak és mennyezetek testiségével - a fény éterikus térfogata a tárgyi forma volumenjével - a szín derűs lelkisége a tömeg materiális kötöttségével. A különböző összefüggések más és más struktúráknak adnak életet; ezek alkotják a feladat jellemző vonását és a struktúrák közti feszültségek útján a forma dinamikus értelmét, a stabü forma számunkra idegen és mesterkélt összhangjának teljes ellentétét.
