Kozma Lajos emlékkiállítás (1884-1984), 1998

Az ipari formáról Változó világ - változó stílus A művészet és az élet folyamatos alakulásában a régi és az új viszonya állandó. A változás dialektikus ténye - mint a kor nagy óramutatója - állandóan mutatja az „időt", benne a kor struktúráját minden részletével, minden anyagi és szellemi vonatkozásával együtt. Ám minthogy az elemek folyton változnak, változik a forma is, mint a komponensek függvénye. Ma mást találunk szépnek, mint húsz év előtt, bár már az is „modern" volt, de merevségében még ott volt a statikus kor búcsúzó szelleme. Az „új" alatt ezért nem lehet fix formát érteni, hanem magát a struktúrát, a folyton és szükségszerűen velünk változó áramlásnak a szerkezetét. Az idő és tér statikus zártságát és korlátozottságát a mai élet hihetetlen mértékben lazította föl, a mai ember szemléletének alapformájává téve gondolkozási formájának ezt a két elemét. A jelenségeknek ez a tér-időben folyamatosan változó alakulása figyelmünket a tárgyakról azok viszonyára, szerkezetére tereli: új környezetünk kialakításához, megértéséhez számunkra minden probléma kulcs: az összefüggés, a szerkezet... Új Építészet, 1947. 2. sz. 24-27.1. A tárgyformálás alapelvei A formafelépítés mai módszerének három alappillére van: a funkció szemléletessége, a szerkezet gazdaságossága és az organikus egésznek formába öntése a mai szellemiség eszközeivel. Az első: jelenti a feladattal szemben elfoguladan magatartás őszinteségét, a megszokást és hagyományt tagadó állásfoglalás keménységét és szigorúságát. Sem a mai technikának, sem tudományos felfedezéseinknek nincsen hagyománya; bosszantó, atavisztikus, sőt tudományellenes az igazság kutatóival szemben ilyen haladásellenes elvet képviselni. Korunkat megelőző száz esztendő termékeden kísérleteivel az építészet és iparművészet busásan lerótta a megszokás és hagyomány adóját; most mi következünk, a mi mondanivalónk és a mi formanyelvünk jogán! Az új munkaterület a tervező képzeletét egészen más irányban akarja igénybe venni. A fantázia kalandozó játéka és díszítésötletei helyett elmélyedés és szívós munka vár a feladat egyértelmű kialakításában, a jellemző forma feltárásában a tervezőre.