Kozma Lajos emlékkiállítás (1884-1984), 1998

Az építész mestersége A művész és az anyag, a szellem és a matéria: a teremtő küzdelem két sarka. A forma ennek a viaskodásnak az ivadéka. De nemcsak a kő, vas, beton és üveg: nyersanyag minden. A szükséglet éppen úgy, mint a szerkezet, a társadalom, mint az ember maga is küzdelem a formáért az egész vonalon. Az építtetővel: a divatoson túli megoldásért, a hatósággal: a társadalmibb és nehezebb alakításért. A társadalommal: a tradíció ellenes, megszokotton túli formáért. Önmagunkkal: a mélyebb és nemesebb magatartásért. A jó megoldás nem mindig a legkisebb ellenállás útján fekszik, meg kell érte önmagunkkal is verekednünk. A lényeg megszólaltatásáról van szó. S milyen küzdelem kell az anyag titkait kilesni. A szellem győzelme az anyag felett, az anyag átszellemítése, erő és báj, a fényben fürdő forma örökké változó ezerarcú lénye - ez az alakítás célja. A célszerűségen, a környezethez épületesen, az emberi használat mértékén tükröződő másfajta mérték alkalmazása, a lélek benső tájainak alakító erejével, mely a formális titokzatos áramát kapcsolja be. A kemény, leszűrt, zártságában kikovácsolt forma nyugodt ritmusától a magasba törő zabolátlan vertikálisok áradó feszültségéig, megannyi árnyalat, a küzdelem és tisztulás lecsiszolt hordalékával. Az építész technikus, tudós, agitátor, jogász, iparos, poéta és üzletember, organizátor és feltaláló. Pionír és művész, - végül egyszerűen ember, aki szerepet vállal, hogy a lényeget megközelíthesse és önmagát minél jobban elfelejtesse. Az építész személyét eltakarja az alkotás gigantikus ereje. Ki gondol a Notre Dame, vagy a Pantheon építészének személyére, ha e nagyszerű épületek előtt áll. Nemzedékek egyéniségét, a kultúra szólamát közvetítik a formák, túl minden célszerűség és technika határán. Harcolni mindennel és önmagunkkal a műért, hogy \ nyersanyagból megszülessen az egyedülvaló érték: a forma. Ez az építész mesterségei (Kézirat az Építészeti Múzeum gyűjteményében. 1940 körül)