Kozma Lajos emlékkiállítás (1884-1984), 1998

néha napokig egy szép szék vonalaiba, ahogy egy kis ház alaprajza álmaimat ma is nyugtalanítja: hogyan formáljam meg azt, amit logikusnak, világosnak, tisztának érzek képzeletemben. Ebben a harcban folyt el életem huszonöt esztendeje, ezt tudom csak ebben a pár sorban röviden elmondani, akár a korai éveim díszesen kialakított bútoraira, akár az utolsó évek egyszerűen elgondolt házaira, lakásaira és üzlet-kiképzéseire gondolok." Magyar Iparművészet, 1935. 58.1 Kozma Lajos: Tervezés közben Építeszet Az építészet anyag és szellem, valóság és tünemény, test és tér, szerkezet és forma, részlet és egész, sokféleség és egyféleség, valóság és rejtély, arány és hangsúly, elszigeteltség és tájba illeszkedő forma. Mindenség, amelyik végesben a végtelent nyújtja. Emberi mértékre szabott csoda, amely az amorf természet anyagában szólal meg. Anorganikus élet, sokarcú rejtély, függőlegesek titkos üzenete az égnek, és elfekvő horizontok végtelen nyugalma. Játszi dallam és drámai küzdelem. Emberi és emberfölötti: egyszerűen művészet. Az építész álma Eljön a nap, amikor az építész leveti bilincseit, amit az anyag, a szerkezet törvényei, a rendelő kívánságai, a kor életformája, a társadalmi és gazdasági élet szabályai rászabnak. Végre az emberi intimitásnak szeretne élni és egy elvont szépség számára külön hajlékot szeretne emelni. Olyan házat, aminek falai együtt tágulnak a lélekkel. Ami a napfény világításában éppúgy sugározza testi formáit, mint az alkony rejtélyes homályában a térbelit. A részlet megállító szépségét éppúgy kínálja, mint a tér illanó káprázatát. Festmények, szobrok, zenék, kitáruló kapuk, fényt sugárzó ablakok, csillogó padlók, táguló falak, léptető lépcsők, virágos gyepek, tükröző vízmedencék, kanyargó utak: mind egy gondolatot szolgáljanak és mutassák a legnagyobbat: az emberi élet szabadságát és bensőségét.