Kozma Lajos emlékkiállítás (1884-1984), 1998

legfontosabb feladata, hogy a fiatal tervezőt felvértezze oly ismeretekkel, képességekkel és erkölcsi erővel, hogy ezeket a magas célokat majdan az életben kellő erővel és megalkuvás nélkül képviselni tudja. A mai növendéknek a műhely levegőjében kell megizmosodnia, hiszen a külföldi nagyszerű kísérletek meggyőzték már a pedagógust arról, hogy mit jelent az, ha a nem a művészi pályára készülők is a középiskolában hetenként egy-egy délután a műhelyben dolgoznak! A fantázia reális síkra terelése, magának az elkészítésnek, ennek a boldogító folyamatnak a megbecsülése, olyan hatással van a fiatal lélekre, aminek a következményei kiszámíthatatlanok és amelyre éppen a mai rohanó és semmire időt nem szánó korunkban kétszeresen szükség van. Természetes hát, hogy a műhelynevelés a legfontosabb szerepet kell, hogy játssza magának az iparnak a művészeti iskolájában! A technikai forma felérzése, az anyag szépségének szeretete csak átélés után mehet át a növendék vérébe! Elképzelhető: milyen másképp tervez az, aki maga is érti a megcsinálás módját, mennyivel könnyebben szólal meg annak a lelkiismerete. (Mert nemcsak ízlés dolga ez, morális cselekedet: sok ezer embernek anyagi és lelki érdeke!) Annak, aki papíron való játék helyett egy felelős, a műhelyben, átélésben megedzett lelknsmeretséggel produkál! Az anyagot csak az ismerheti igazán, csak annak nyílik meg igazán, aki bele tud mélyedni minden titkába, félig-meddig belefelejtkezve, néha pillanatokra teljesen áthasonulva önmaga is fává, fémmé, szövetté válva, tökéletesen átélve az anyagok belső törvényszerűségét, egyéniségét. Tér és Forma (1930) 550-556 Kozma Lajos „...Az érvényesülésért nem verekedtem soha. Jöttek jó emberek és rendeltek nálam könyvet, bútort, lakást, házat, ahogy szomszédomban a nemes csizmadiánál papucsot, cipőt, csizmát. Igyekeztem derekasan megfelelni a feladatnak - mert mindig feladatnak éreztem és gyönyörű erőpróbának ezt a tusát -, a vízió és az anyag, a régi megkötöttség és az új lehetőség, a szokás és felszabadulás küzdelmét. Nem is ocsúdtam föl idáig, hogy munkásságom huszonöt éve alatt nem igen csinálok mást, mint a szabad polgár házát, lakását és üzletét. Most utólag konstatálom, hogy munkáim között alig akad valami, ami a közösségért van: fürdő, iskola, középület. Elmerültem