Kozma Lajos emlékkiállítás (1884-1984), 1998

kéjű szegélye. Itt-ott nem tudtam megállni, hogy e gyöngyszemen csillogó, egész tökéletesen megoldott régi körzetek egyikét-másikát fel ne elevenítsem, ha árnyalatokban és arányokban a magam ízlésére át is formáltam őket. Ezek az apró ornamensek, melyek a nyomdász kezében engedelmes ritmus-mondatokká rakódnak össze, a kombinációk ezerféle fajtáját is megengedve: ezek a nyomdász igazi szerszámai, amikkel mindent ki tud fejezni, éppen alapvető sajátságuknál, összerakhatóságuknál fogva. Pedig ezek a díszek a legellentmondóbb követelményeknek a szülöttei. Irányuknak is kell lenni, és mégis minden társukkal más-más ötvözetű kapcsolatban kell egyesülniök mint a betűnek, melynek önmagában is érdekesnek kell lennie, de a formalezártságban a szomszédokkal való kapcsolódásra alkalmasnak kell mutatkoznia! A Kner Nyomda ebben a 36 kötetben számos példát nyújt ezeknek a díszeknek változatos felhasználására; és ezek a példák megmutatják, úgy hiszem - ha első e nembeli szárnybontásom talán nem elégíti ki azokat, akik több individualizmust vártak - , hogy az alkalmazkodás ahhoz a számos szemponthoz, melyet magam elé tűztem, elsősorban a szervesen felépített egységes ornamensanyag megteremtésére serkentett. De egyúttal figyelmeztetett arra a nehéz feladatra is, hogy inkább a könyvet és a mesterséget igyekeztem szolgálni, mint a magam egyéniségét minden keret és korlát feldöntésével hangsúlyozni. - Itt, a világot jelentő betűk közt, a kemény ólomkatonák közt, igyekeztem előrelépni, de ha nehéz volt az út, nem szégyelltem hátrafordulni. Igyekeztem egyszerű lenni, de szemet vetettem a gazdag díszre is, és törekedtem arra, hogy kívül-belül minden dísz egy nagy család atyafia legyen. Igyekeztem el nem felejteni, hogy ma drága anyagok nélkül kell feladatunkat megoldani és most, ennek a 36 kötetnek majd egy esztendős közös munkája után érzem igazán: mennyit tanultam és mennyi tanulni valóm van még hátra! Kner Almanach, 1922.