Kozma Lajos emlékkiállítás (1884-1984), 1998

Az iparművészet jövőfejlődéséről Sohasem volt talán egyeden kor, amelynek több joga lehetett volna élet­forma után vágyni, mint a mainak; egyeden korban sem ment füstbe annyi érték, akarás, szent erőfeszítés a lélek vergődő verejtékében, egyeden korban sem állta el annyi gond a művész szabad útját, sohasem kellett annyi adót fizetni a megélhetésért, mint ma... Az élet zúgó viharja kitépte az álmodó ember kezéből a szépséget, s helyette az űző gondot és a lármás szórakozást tette. Bábeli zűrzavarok újra kísértenek és félig kész tornyok romjai tarkáz­zák Európa térképét. Új fejedelmek kormányoznak: a munkaidő, a drága­ság, a kényszer - és jogaruk alatt száműzve a pihenés, a kultúra és az egyé­ni szabadság. A jó művészek kis tábora, mint meg nem értett szekta, csönd­ben dolgozik, de értékei nem juthatnak el a tömegek szívébe; a gond, a munka, lármás szórakozások útonállói őrzik az utat. A világ künn haddal te­le, de nem abba halunk bele - mondta már egy évtizede egy magyar költő; s ezer visszhang felel rá a mai élet Hamupipőkéi felöl. A művészeti kultúra visszaszerzésére, a két tábor egyesítésére az iparmű­vészet tette meg az első lépést. A múlt század stílusutánzó kosztja és stílust feszítő naturalizmusa után végre a műhelykultúra és a „Qualitätsarbeit" olyan lépések, melyek hivatva vannak életképességünket döntően bizonyíta­ni. S ami a legfontosabb; a tempó, mellyel a kezdő lépések indultak, szeren­csére elég lassú volt ahhoz, hogy a művészek, akik legtöbbjének önmaguk voltak saját mestereik, akik saját kárukon tanulták meg a jót is, meg a tanu­lásnak ezt az eredményes voltát is, beidegezzék a kísérletek nevelő és pótol­hatadan erejét. Az anyagszerűség emlőin nevelkedve, bátor nekilendüléssel indult meg a fejlődés a tiszta formák mezején, fölismerve a fizikai funkció formaalkotó kincsesbányáját. A háború jött és elvágta a csendes fejlődés vonalát, szerteszórta az össze­tanult munkásokat, a művészeket elszakította a műhelyektől, hogy helyet adjon egy új virágzásnak, melyben ötiet, fantáziagazdagság buja vegetáció­ja takarta el a megcsinálásból fakadó megoldásokat. Jöttek az újgazdagok és diktálták az új tempót. Gyors egymásutánban lezajló fordulatok következ­tek: crescendo crescendóra, új útrakelések, hirtelen pálfordulások, talentu­mos újrakezdések! Sutba került a lassú műhelymunka, a kísérletek helyett huszárvágás merész ödete járta. Feminin divattá vált az iparművészet, csön­des próbák helyett erőpróba; az egyazon problémába való elmélyedést sok­féle csapongó sokoldalúság váltotta fel. így kapott a régi műhelymunka

Next

/
Thumbnails
Contents