Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

KIÁLLÍTÁSOK Időszakos kiállítások a megyeszékhelyen A vizsgált 45 év első felében a megye méltatlanul szegény közösségi-kulturális intézményekben és kiállítóhelyekben. Az intézményhálózat rendkívül szűk, csak a 60-as évek végétől kezd kialakulni a helyi művelődési házakra épülő struktúra. 1945-től Kaposváron kiállítások alkalmi helyszínéül - akárcsak korábban - a kereskedelmi szempontok érvényesítésére is alkalmasnak tűnő Turul Szálló nagyterme és a vármegyeháza reprezentatív díszterme kínálkozott nagy felületeivel. Noha a képzőművészeti kiállítások szervezését korábban hagyományosan a Berzsenyi Társaság képzőművész tagjai végezték, az első tárlatok életre hívásában rendkívül aktív szerepet játszott a nagy politikai befolyással rendelkező Szovjet-Magyar Kulturális Társaság.

94 1946-hoz viszonyítva 1947ben, a választások évében különösen nagy volt a pezsgés: propagandaértékű bemutatók {Gatto Néró olasz kommunista karikaturista Görbe Tükör с anyaga, „Szabad nép szabad művészete" címmel kiállítás a szovjet nép kisplasztikáiból) jelzik, hogy az 1948-as választásokat megelőző koalíciós időszakban a politikai küzdelem a művészeti élet eseményeiben is tükröződik. A magasabb művészeti színvonalat inkább a somogyi klasszikusokra alapozott tárlatok határozták meg a Berzsenyi Társaság szervezésében: Rippl-Rónai, Vaszary, Bosznay, Iuányi Grünwald, továbbá a Gresham-csoport művészeinek anyagával. A kiállítások harmadik csoportját jobbára provinciális művészek alkalmi ismeretségeken és kapcsolatokon alapuló kiállításai képezik. (Matskássy Pál, Sipovits Éva, Puskás Tivadar, illetve helyi fiatal festők) 1948-tól a helyi képzőművészeti érdekek szerveződésének eredményeként folytatódik a háború előtt már hagyományos somogyi csoportkiállítások sora. A kommunista hatalomátvétel után a művészet fokozatosan kialakuló politikai függőségére a Somogyi Hírlap két cikke utal. Az első Soltra Elemér: „Művészetünk a népé" címmel a szovjet festők budapesti bemutatkozásáról szóló beszámolójában vezeti be a szocialista realizmust a helyi kiállítás-kritika terminológiájába, míg egy másik kritika Matskássy Pál kiállítása kapcsán ítéli el a nyugati formalizmus megjelenését a hazai tájakon.

95 Az 50-es évektől a képzőművészeti életet a kiállítások ellenőrzése és a felülbírálat terén országszerte központosított irányítás jellemzi, amelyet fokozatosan terelnek törvényileg is szabályozott mederbe. Somogy megyében ugyanekkor a művészeti eseményeket a helyi hatalom részéről teljes érdektelenség kíséri. Egyfajta nyugvópontot jelent, hogy a Képzőművészek Szövetsége által központilag szervezett zsűrizés meghatározta a kereteket, amelyen belül a rendszer ideologikus művészetpolitikája érvényesülni tudott. A pártbizottságokban és a megyei tanács apparátusában nem volt képzőművészetben járatos ember, ezért a kiállítások a múzeumi ügyintézésen át megvalósulva - viszonylagos szélcsendben - a helyi munkacsoport érdekeit és érdeklődését tükrözik. Somogyban a művészeti infrastruktúra szűkössége és a centralizáció miatt a tárgyalt időszakban, tehát 1945-90-ig a kaposvári múzeum a kiállítási élet központja. Takáts Gyula vezetése alatt az 50-es években Z. Soós István festőművész szervezte az aktuális, jobbára plen-air naturalista tájképeket felvonultató tárlatokat. Az 50-es évek kiállításait végigtekintve jól kirajzolódik egy központi mag Kun ff у Lajos, Z. Soós István, Gerő Kázmér, Ruisz György, Szikra János, Lovrits Kálmán és Raksányi Lajos nevével. Alkalomszerűen ide csapódott néhány pedagógusfestő: Gábriel Ferenc, Soltra Elemér vagy Tomory Aladár is. E táborokon kívül rekedt néhány alkotó, aki az 50-es évek