Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

elejére idős kora vagy a kirekesztettség miatt elveszítette aktivitását, mint Pazsiczky Sándor, illetve Kovács Jenő József. Szintén e körön kívül rekedtek az autodidakta úton képzőművészeti műveltséget szerzők. Az aktuális kultúrpolitika a művészek témaválasztásában, az irodalmias tartalom és természethű forma ötvözésében Somogyban is érezteti hatását. 1950 novemberében a múzeumban rendezett kiállításról Kunffy Lajos így nyilatkozik: „Arra törekedtünk, hogy a való életet mutassuk be... Ha ezt elértük, ...akkor nem volt hiábavaló ez a kiállítás".

96 A kritikus elégedett : „Somogy megye művészei határozott biztonsággal átérezték a korszerű haladó művészet feladatainak nagyságát, amikor ezeket a képeket megfestették, és ezzel munkájukat részesévé tették a szocialista építésnek".

97 A kiállított képek témái a gépesített szocialista mezőgazdasági termelés, a balatoni halászat, munkásüdültetés, úttörő tábor és a festői vidék. Noha Somogyban is meg-megjelentek a propagandisztikus, szocialista realizmus szellemében megfestett produkciók és a díjazásoknál elismerésben is részesülnek; a politikai propaganda-ízű apoteózisok nem jellemzők a helyi művészek alkotásaira. Jellemző adatként az 1956-os forradalom leverése után a pártvezetés - ugyanúgy, mint az 50-es évek elején - a munkacsoport hibájául rótta fel, hogy továbbra is távol áll a politikai élettől, és a „társadalmi változások észrevételétől való nagyfokú elzárkózás gátja a további előrelépésnek".

98 Az időszak két legelismertebb művésze közül Kunffy Lajos levegős plein air képein ízesebben, Z. Soós naturalista művein szárazabban, de érezhető, hogy Somogyban a festői hatásokra törekvő természetelvűség, a Bernáth Aurél által közvetített tájlíra a mérvadó a korszak hivatalos művészetpolitikája által megkövetelt dogmatikus sematizmussal szemben. Bernáth Aurél példája a maga emelkedettségében, Kunffyé vidéki elvonultságában tudott olyan erős hatású lenni a megyében, hogy a helyi művészet - az esetenkénti támadások ellenére is - megtartotta apolitikus karakterét. A somogytúri mester sajátos szerepet töltött be a helyi művészeti életben: a szocialista realista művészet egyik nagymestereként tartották számon, akinek a helyi újság kritikusa azt is ajánlotta, hogy fesse a somogyi munkásmártír, Latinka Sándor és Rákosi arcképeit, illetve a történelem nagy eseményeit.

99 Kunffy a hatalom ilyen módon való kiszolgálására nem volt rávehető: ez a magatartása mérvadónak számított a helyi festők szemében. A megye kiállítás-politikájában egyfajta viszonyítási pontot jelentett, mint olyan somogyi mester, aki a paraszti életet festi - árnyékában meghúzódhattak a szemléletileg hasonló felfogást képviselő művészek.

100 A múzeum időszakos kiállításai komoly figyelmet szenteltek az ún. elszármazott somogyi művészeknek is {Bosznay István, Bakoss Tibor emlékkiállítása, Martyn Ferenc kuruc tematikájú festményei), míg a székesfehérvári és pécsi munkacsoportokkal való cserekiállításoknak praktikus okai voltak. A Honvéd Helyőrségi Klub alkalomszerű propagandisztikus mozgalmaknak adott helyet. 1953 decemberében az Első Országos Képzőművészeti Hét alkalmából vásárlásos kiállítást rendeznek kortárs festők anyagából {Csók és Rudnay mellett Kunffy és a többi somogyi művész szerepelt - ez a kiállítás a háború előtti hagyományos karácsonyi tárlatok hagyományát elevenítette fel burkolt formában). Művészetpolitikai jelentősége volt 1954ben a „Festészetünk haladó hagyományai" címmel Balló Ede és mások másolataiból rendezett tárlatnak. Az érdektelenség miatt teljes kudarccal járt az 1954. évi - árvízkárosultak javára szervezett, munkacsoport és a Balázs János Képzőművészeti Kör tagjai által rendezett - árusításos kiállítás. E fő helyszínek mellett esetenként, kisebb kiállítások nyíltak a 60