Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

BEVEZETÉS A Kaposvárt körülvevő régió országos viszonylatban is kiemelkedő képzőművészeti múlttal rendelkezik: a művészettörténet-írás az ide kötődő nagy formátumú művészelődök munkásságát már számos monográfia méltatta. A Rippl-Rónai József, Vaszary János, Galimberti Sándor vagy Bernáth Aurél életművére koncentráló figyelem árnyékában azonban kevesebb szó esett az őket követő fiatalabb nemzedék munkásságáról, noha az 1945-1990 közötti korszak Somogyhoz kötődő művészete egy-egy kiugró jelenség vagy az átlagból kiemelkedő életmű kapcsán az ország képzőművészeti életének fontos és jellegzetes szeletét képviseli, ezért a jövőben is érdeklősére tarthat számot. A hiány részleges pótlása érdekében tesz most e jelen kötet egyfajta kísérletet annak bemutatására, miként alakult a művészeti élet e szűkebb régióban a szocialista időszak 40-45 évnyi történése alatt. A tanulmány témakörének térbeli határait a megye képezi, amely művészeti szempontból hosszú időn keresztül a központ, Kaposvár hatósugaraként értelmezhető. A kisebb közigazgatási központok, mint Siófok, Marcali, Barcs vagy Nagyatád jelentősége csak később, a 70-80-as évek során nő meg, de soha nem válik meghatározóvá. (Miközben a könyv egy szűkebb terület, Somogy művészeti életét vizsgálja, nyilvánvaló, hogy országszerte érvényesülő jelenségek helyi megnyilvánulásait is számba veszi.) A megyék az elmúlt 45 év közigazgatási rendszerében regionális központokként működtek a kultúra területén is. A megyei tanács, mint szovjet típusú közigazgatási egység, a pártállami irányítás középszintű hatalmi centrumának számít, és művelődési osztálya a megyei kulturális intézményeknek is irányító szerve. Ezért a szocialista centralizáció kapcsán egy-egy jelenség tárgyalásakor szükséges lesz kitérni bizonyos központi intézkedésekre, történésekre, amelyek a helyi viszonyok alakulásában meghatározók voltak. A történelem lenyomata elsőként a művészeti élet keretéül szolgáló szervezetek változásaiban mérhető. A művészeti szervezetek a szóban forgó időszakban a központi művészetirányítás hatalmi bázisául szolgáltak, amely a koalíciós évek kötetlen társulásai után központosított formában nyert kifejezést. A 70-es évek folyamán Somogyban is megjelennek a helyi érdekek, kisebb, magánkezdeményezésen alapuló csoportosulások. Fogadtatásuk attól függött, milyen konkrét vagy informális szálak kapcsolják az elvárást közvetítő szervekhez. A Fonyódi iskola pl. számos gyökérrel kötődik a hivatalos művészeti szervezetekhez kiemelt támogatásával szemben az amatőr művészekből szerveződő Rippl-Rónai Stúdiónak komoly előítéleteket kellett leküzdenie a megjelenés érdekében. A Galántai György szervezte új avantgárdé megmozdulások Balatonbogláron a hatalom teljes ellenállásába ütköztek. Mindezek alapján a szocialista művészetpolitika leglátványosabb területét a kiállítások képezik Somogyban: országos és helyi prioritások tükröződnek bennük. Tárgyalásuk során kiemelt helyet kellett szentelni a legnagyobb visszhangot kiváltó balatonbogiári tárlatoknak is: eddig publikálatlan dokumentumok segítségével a kápolna-kiállítások háttértörténetét, a 70-es évek kultúrpolitikájának tetten ért cselekvési mechanizmusát igyekszem rekonstruálni. A könyv korlátozott terjedelme miatt szűkebben tárgyalom 45 év helyi mecenatúrájának egyes megnyilvánulásait - elsősorban a művésztelepek tevékenysége és érintőlegesen a kiállítások kapcsán. Követendő módszerként az eseménytörténetet használom. A tanulmányokat szűk, lexikon jellegű ismertető zárja azokról a képző- és iparművészekről, akik időszakunkban a megyében kiállítóművészként ismertek és művészetük önálló arculata már méltóképpen reprezentálja tehetségüket. Noha a 80-as évek egyes művészeti fórumain már megjelent Ország László, Polák Judit, Sörös József, Takács Zoltán vagy Tóth József, munkásságuk valójában a 90es években bontakozik ki, ezért tárgyalásukra e kötetben nem kerül sor. 5