Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

Rippl-Rónai Stúdió (1988-1992) A 1970-80-as évek elején a magyarországi művészeti élet sajátos vonása, hogy érvényesül egyfajta teoretikus, ideológiai meggondolásokkal terhes hivatalos művészetpolitika. Ennek ellenében hatnak a társadalmi élet legkülönbözőbb területein megnyilvánuló új műfaji kísérletek, amelyeknek egyik alkotóeleme, az ifjúsági kultúra eleinte underground-pop mozgalmakban, zenében, képzőművészetben és viselkedéskultúrában kap helyet. Különféle alternatív képzőművészeti mozgalmak, lazítják fel a korábbi idők szervezeti formáit, merev művészeti közéletét. E jelenséget Somogyban a művészeti élet botrányai (pl. a boglári kápolna kiállításai, majd a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásai), amatőr képzőművészek mind gyakoribb és hangosabb jelentkezése és a 70-es évek közepétől egy igen erőteljes hierarchiájú kiállításrendszer kiépülése jelzi. A hatalom a helyi tanácsok képviseletén keresztül a művészeti élet kérdéseiben, a kiállításokra érvényes elvek alkalmazásában keményen érvényesítette az állam felügyeleti jogát lehetővé tevő szabályokat. Az aggodalmas ügybuzgóság különösen a megyei tanács művészeti ügyekben illetékes képviselői részéről tapasztalható. A helyi fiatal képzőművészek számára különösen sérelmes volt az a kritérium, amely szerint a kollektív tárlatokon bemutatkozási lehetőséghez csak a Művészeti Alap tagjai juthattak. Az egyéni kiállítások kötelező zsűrijein a helyi prominens képzőművészek kialakított igen erős szelekciója érvényesült. Somogyban a zsűrijoggal felruházott művészek cenzorként a képzettség, a szakmabeliség és mesterségbeliség kritériumait kívánták mindenkor alkalmazni az új művészeti irányzatokat érvényesítő, spontaneitáson alapuló gesztusműveken is.

61 A kiállításhoz való jutás érdekében és a működést akadályozó kontroll áthidalására alakult meg 1988ban az amatőr mozgalom spontán társulásaként a Rippl-Rónai Stúdió (RRS). Kezdeményezője a Veszprémből Somogyba áttelepült Bátai Sándor grafikus, aki a hasonló gondolkodás és életforma szellemi közössége alapján kívánt néhány művészt összefogni. Az alapítók közé tartoznak rajta kívül Harangozó Ferenc grafikus, Tóth József festő, a veszprémi Györgydeák György szobrász és a Budapestről Kaposvárra kerülő Vörös András festő. Ahogy a somogyi Harangozó, úgy Bátai és Györgydeák esetében is csak félig-meddig lehet beszélni kiszorultságról, hiszen a 80-as évek elejétől szerepeltek rajzaik különféle lapokban (ÉS, Magyar Nemzet) kiállításokon. Laza, megyehatárokon átívelő közösségük azon a generációs élményen alapult, amely a 80-as évek magyar valóságával szembeszegülve fogalmazta meg a konvenciókkal szembeni alapállását. Hasonló modell volt a szentendrei Vajda Lajos Stúdió, amelybe a csoport tagjai közül Vörös András kapcsolódott be. A kaposvári művészelőd, Rippl-Rónai nevének felidézése is a megújult művészi nyelvezet elültetésének igényét jelezte egy, a képi ábrázolást tekintve tradicionálisabb, természetelvű felfogást előnyben részesítő közegben. A RRS történetéhez tartozik, hogy az alapítótagok - Harangozó Ferenc kivételével nem kötődtek Kaposvárhoz. Nem voltak tagjai a Balázs János Körnek és ebből következőleg érzelmileg sem kötődtek a helyi képzőművészek legbefolyásosabb alakjaihoz sem: frissebben, a kívülálló szemével vizsgálták a helyi jelenségeket. Ugyanakkor szellemi ösztönzőként legalább annyit merítettek a somogyi, mint a külső, elsősorban budapesti művészeti tapasztalatokból. A RRS ugyanis külső kapcsolatai mellett kötődik az őt megelőző somogyi művészgenerációk munkásságához is. A nonfiguratív képépítést a korábbi generációból Kaposváron Szekeres Emil, Ungvári Károly, illetve archaikus tartalmakkal gazdagítva két szobrász, Bors István és Weeber Klára művészete igazolta és erősítette meg számukra. 44