Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének Dél-Dunántúli Területi Szervezete (1964-től) Az 1956-os forradalom leverése után a kulturális élet teljes irányítása átalakuláson ment át. Ahogy a gazdasági-kereskedelmi élet számos területén, úgy a kultúrában is regionális egységeket hoztak létre vidéki központokkal. A kulturális életben ez a területi elvű felosztás a vidék jelentőségének viszonylagos növekedését jelentette: következményeként a helyi tanácsok felügyelete alá kerülnek a múzeumok, színházak, iskolák, mozik és más kulturális intézmények. Az 1958-as művelődéspolitikai irányelvek rendkívül hosszú időre meghatározták a művészeti élet fő kereteit, melyben a kádári konszolidáció a korábbi, dogmatikus művészetpolitikánál rugalmasabb művészetgyakorlatot engedélyez.

41 Az irányelvek megfogalmazásánál a szocialista realizmus mellett a népet szolgáló művészet szabadságát hirdeti meg, hangsúlyozva, hogy a „stílusvitákat hatalmi szóval, rendeletekkel nem lehet eldönteni".

42 A kultúra és a művészet a társadalmi-állami szervek megfelelően hatékony kontrollja mellett a szocialista eszmeiségen alapuló egység megteremtésére hivatott. A párt megszabja a kulturális fejlődés fő vonalát, állást foglal ideológiai-eszmei kérdésekben, „az állami szervek pedig gondoskodnak az elvek gyakorlati megvalósításáról, a szervezeti feltételek biztosításáról, a rendelkezésre álló eszközök helyes felhasználásáról, de az állami szervek feladata a káros, negatív törekvések megfékezése, az ellenséges kísérletek meghiúsítása is".

43 A kultúrpolitikai irányítás az 1958-as elvek alapján nagy horderejű átszervezéseket hajt végre a művészeti élet területein és törvényi hátterében egyaránt. A szabályozás egyik terepe a Magyar Képzőművészek Szövetsége, mint a képzőművészeti élet legnagyobb befolyású szervezete. Az 56-os forradalom leverése után az MSZMP 1958-ban kiadott művelődéspolitikai irányelveit követve alakul újjá Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége néven; jogilag és gyakorlatban is állami irányítás alá rendelik. Az 1963-as Lektorátusról szóló rendeletben megszigorítják a művészeti élet egyes jogosítványainak gyakorlását, a műalkotások forgalombahozását és bemutatását.

44 1958-59-ben az új kultúrpolitika által szorgalmazott decentralizáció következtében több művész települt le vidéken, így idővel több szövetségi taggal lehetett számolni az ország minden táján. A Szövetség a vidék képzőművészeti életet az újonnan létrehozott hat területi szervezetre bízta. Feladatuk a helyi tanácsokkal, pártszervezetekkel, szakszervezetekkel, üzemekkel való kapcsolattartás, és bizonyos véleményezési joggal is rendelkeztek a terület kulturális-képzőművészeti életét érintő döntéseinél. A somogyi munkacsoport a Szövetség Dél-Dunántúli Területi Szervezetébe (DDTSZ) olvadt Baranya, Tolna és Zala megyék művészeti szervezeteivel közösen (Zala 1965-től). A területi szervezeten belül egyes megyék művészcsoportjai a szűkebb régión belül megőrizhették önállóságukat, de kifelé a szervezet látta el a képviseletet. A művészeti diplomával rendelkező fiatalok (Bors István, Honty Márta, Szabados János, Szekeres Emil, Weeber Klára) hazatérésével 1962-től új korszak kezdődik Somogy megye életében. Befejeződött a korábban megszokott együttműködési forma és az átalakulást jelző időszak szimbolikus határköve, Kunffy Lajos halála zárja a munkacsoportok korszakát. A csoport Z. Soós István kényszerű távozása után megfelelő rangú vezető nélkül maradt, ezt az űrt a fiatalok igyekeztek minél előbb betölteni. A DDTSZ alakuló értekezlete 1964. április 9-én volt, a megyét képviselő titkár Szabados János. A 60-as évek elején a területi szervezet megalakításához követelményként támasztott kötelező Mávészeti Alap tagság bevezetésekor sokan estek ki a korábbi kiállítók közül.

45 Az 23