Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

alaptagság, mint szakmai szűrő komoly szigorítást jelentett: enélkül az illető kimaradt a rangosabb kiállításokból és vásárlásokból, segélyeket, művésztelepekre szóló beutalót nem kaphatott, a beinduló képcsarnoki vásárlásokra nem adhatott munkát. Vidéken gondot jelentett, hogy az új területi szervezet tagjai csak a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagjai lehettek. A központi művészetpolitikai elvek megvalósítását csekély létszámuk miatt lehetetlen volt elkezdeni a területen élő alaptagok nélkül.

46 Ezért sajátosan alakult a szövetségi tagokhoz képest másodrendűnek tekintett alaptagok helyzete. Szükség esetén kiállításokba, katalógusokba beveszik őket, de jogosítványaik nincsenek a szervezeti életbe kapcsolódáshoz: a területi szervezet megbeszéléseibe, a konkrét működést érintő döntésekbe nem vonják be őket. Az állami támogatás bizonyos juttatásaihoz, mint a Művészeti Alap Képcsarnok Vállalatén keresztül történő képforgalmazáshoz hozzájuthattak, de nagyobb állami beruházásoknál részesedésük nem lehetett. A helyi tanácsok és a területi szervezet kapcsolatában ez a sérelmes helyzet állandó konfliktusokat okozott, ezért a tanács - különösen a 60-as évek folyamán - egyfajta érdekvédelmi szerepben, míg a Szövetség helyi képviselői a szűkebb értelemben vett szakma érdekében léptek föl. A somogyi területi szervezet tagjainak egy része a munkacsoport korábbi tagjaiból állt: Gerő Kázmér, Ruisz György, a Szikra János, Raksányi Lajos, illetve Ungvári Károly a 60-as évek első felében lett alaptag. (Ez utóbbi művész az idősebb generáció azon képviselője, aki a legnyitottabb módon viszonyult a művészeti változásokhoz: lényegében Bors István szobrászművésszel az avantgárdé első képviselője Somogyban.) A többiek a posztnagybányai természetelvű festészet művelőiként a folytonosságot jelentették Somogy művészeti életében. Hozzájuk hasonló mentalitást, ízlésvilágot visz az amatőrökből Művészeti Alapba felvételt nyerők második csoportja a 60-as évek második felében: Bagó Bertalan, Czinkotay Frigyes, illetve Csiszár Elek (5. kép). A természetelvű festészet két irányát képviselik - a Kunffy-féle naturalista-posztimpresszionista ihletettség, illetve a Lóránt János által Somogyban közvetített expressziv-drámai tájélmény két pólusaként. A területi szervezet somogyi tagjai közül a nagyobb jelentőségű csoportot az új művészeti diplomával rendelkezők képezték. (Esetükben automatikus volt az alaptagság.) Szabados János, Bors István, Szekeres Emil, Weeber Klára és Honty Márta letelepedésével egy fiatalabb generáció került Somogyba, amely kísérletezőbb szellemű, technikai és tartalmi újításokon is alapuló érdeklődést hozott a főiskoláról magával. Teljesen ismeretlen magatartást és ízlést képviselve bolygatták föl a közvéleményt: képvilágukban jelennek meg először a nonfiguratív képalakítás elemei. E fiatal művészek felvetésére a 60-as évek elejének realizmus vitája Somogyban is érezteti hatását. Pécsett hasonló tisztázó viták zajlanak ezzel egy időben, és e dél-dunántúli jelenség Pécsett és Kaposváron párhuzamosan zajló folyamatában vált egyfajta jelképpé Martyn Ferenc munkássága

47 (6-9. kép). 24