Évezredek üzenete a láp világából, 1996

48 Bandar Mária - Hanti Szilvia - Horváth László Két településen erődítésre utaló nagy árkok kerültek elő. Balatonmagyaród-Hídvégpusztán egy átlagosan 5 m széles, 2-2,5 m mély, ovális alakú árok 125 m hosszú szakasza lett feltárva, egy helyen a kaput is sikerült megtalálni. Az árokkal körülvett, mintegy 100 m

2-es területen belül csak 3 gödör került elő, a többi azon kívül volt. Az árokból kiszórt föld eredetileg sánccal övezhette, ennek nyoma azonban az ásatáson már nem volt felfedezhető. Hasonló a Vörs-Tótok dombja (147. sz.) lelőhelyen feltárt árok, ennek eddig 25 m hosszú szakaszát bontottuk ki. A feltárás északi részén megtaláltuk az árok egyik végét, mely talán a kapu egyik oldala, itt volt a legmélyebb, 300 cm, szélessége 220-280 cm között váltakozott, egy helyen keskeny átjárót figyeltünk meg (17.kép). A Tótok-dombján az árkon belüli rész csak kevéssé kutatott, de itt sem került elő a kisapostagi kultúra települési objektuma. Ezek az árkok, nagy alapterületük alapján, a településen lakó emberek és állataik védelmét egyaránt biztosíthatták. A vörsi lelőhelyen, a Tótok dombján, az árkot a település összegyűjtött hulladékával betemették, az árkot kitöltő humuszos földben gazdag kerámia- és állatcsontanyagot s számos szép csonteszközt találtunk: állati lábszárból csiszolt csontvésőket, agancsból faragott és csiszolt csontkapákat és kalapácsokat, félkész csontszerszámokat. Az edénytöredékekből közel félszáz edényt lehetett összeállítani, ezek a kultúra jellegzetes típusai közé tartoznak. Tölcséres peremű gömbös testű bögrék, fazekak és tárolóedények mellett ívelt falú poharak és fazekak kerültek elő, egyiknek szokatlan módon két, peremből induló füle van (18.kép). A tölcséres peremű 19. kép: Kisedények a Tótok-dombi lelőhelyről 20. kép: A Vörs-papkerti 173. sír fülesbögréje 18. kép: Seprődíszes fazék edényeknek kizárólag a peremét és a fülét ún. tekercselt pálcikás technikával díszítették. Ezt a mintát úgy hozták létre, hogy egy hajlékony vesszőre vékony fonalat tekercseltek, és a vesszőt meghajlítva belenyomták a még lágy agyagba. Az ilyen módon díszített bögrék és fazekak peremén és fülén égetés után rovátkolásokkal tagolt többsoros minta látható. A kultúra korai szakaszában a párhuzamos sorokból álló minta jellemző, ez az edények peremén vízszintesen húzódik, a fülén függőlegesen, ilyen módon díszítettek a vörsi árok betöltésének alsó rétegéből előkerült edények. Később az edények díszítését gyakran a párhuzamos vonalak közébe benyomkodott ferde, függőleges és ívelt minták, apró körök tették változatosabbá. Ezt a mintát égetés után legtöbbször mészbetéttel töltötték ki a fazekasok, ez azonban nagyon gyakran csak nyomokban maradt meg. Ez a díszítés jellemző a vörsi árok felső, vastagabb rétegéből előkerült edényekre, és a Hídvégpusztán előkerült leletanyag többségére. Az ívelt falú poharak, fazekak külső felületét nyaktól lefelé nem simították le, a korábbi szakaszban szabálytalanul bekarcolt vonalakkal, később fésűvel behúzott, függőleges vonalakkal díszítették.