Évezredek üzenete a láp világából, 1996

Hellasz északi szomszédai 49 A kisapostagi kultúra népe általában elhamvasztotta halottait, és urnába helyezve temette el, Balatonmagyaród-Hídvégpusztán a telep mellett 8 urnasírja került elő. Vörs-Papkert „B"-n (143.1h.) azonban csontvázas rítusú temetőjük ismert. Ezt a lelőhelyet a Tótok-dombjától csak egy vízfolyás választja el, így ez a telephez tartozó temető lehet. Két sírban találtunk mellékletet, ezen kívül 10 sír sorolható - a temetkezési mód vagy a csontmaradványok kémiai vizsgálata alapján - a korai bronzkorba. A halottakat enyhén zsugorítva, azaz oldalukra fektetve, kissé behajlított lábakkal, kezüket az arcuk elé helyezve, mintegy alvó helyzetben fektették a sírba. Az egyik sírba kis, tekercselt pálcikás díszítésű füles bögrét állítottak a fej elé (173.sír, 20.kép), a másik sírban két bronz hajkarikát találtunk (172.sír). A két temetőben megfigyelt temetkezési szokások talán időküA középső bronzkorban (i.e. II. évezred középső harmada) a kisapostagi kultúrából kialakult mészbetétes edények népe kultúrája élt a Dunántúl nagy részén, közel azonos területen mint elődje. A kis-balatoni feltárások bebizonyították, hogy itt a kultúra önálló, a veszprémi csoporttal rokon csoportja volt honos, a számos lelőhely nagy népsűrűséget jelez, különösen a Kis-Balaton keleti felén. A kultúra legnagyobb települése Vörs-Kerékerdőn (14 Uh.) került elő, itt 3 ásatási évad alatt (közel 2000 m

2 feltárt területen) a kultúra mintegy 200 települési objektumát, gödrét tártuk fel, a feltehetőleg felszín fölé épült házak nyoma nem maradt meg. A gödrök méhkasalakú, azaz lefelé hasasodó, egyenes aljú gabonatároló vermek voltak. Számos gödör, miután gabonatárolásra már nem volt használható, szemétgödörként funkcionált. Ezekbe a telep hulladékát gyűjtötték össze, a konyhai hulladékkal állatcsontok mellett rengeteg halcsont és halpikkely is, és ez a halászat nagy szerepét bizonyítja az állattartás és földművelés mellett. Néhány gödörben igen nagyszámú, a Balatonban ma is megtalálható kagyló- és csigafajták héját találtuk. Feltehetőleg ezeket fogyasztották is, a héjat pedig az edények díszítésére használt mészbetét készítésére gyűjtötték össze. A leletanyagban legnagyobb számban természetesen a házban és a ház körül leggyakrabban használt kerámia, azaz a fazekak, hombárok hálómintás töredékei fordultak elő. A mészbetétes díszítésű díszedények, korsók, tálak csuprok, tölcséres szájú tárolók mellett néhány szép kivitelű, de díszítetlen edény is előfordult, tehát olyan típusok is, amelyek a kultúra temetőire nem jellemzőek. A lelőhelyen meglepő a nyugati eredetű álzsinórdíszes kerámia (Litzenkerámia) viszonylag nagy száma. A kerékerdei telep nagy mérete, a feltárások alapján lönbséggel magyarázhatók, a Papkerten előkerült sírok a kultúra idősebb, a hídvégpusztaiak a fiatalabb korszakába tartozhatnak. A kultúra bronzművességének megismeréséhez is új adatokkal járultak hozzá a kis-balatoni feltárások. A már említett két bronz hajkarikán kívül a Tótok-dombján és Hídvégpusztán egy-egy bronz tű is előkerült. Ezeket az ún. ciprusi tűket, melyek feje rátekercselt bronz huzallal díszített, száruk hajlított, ruha összekapcsolására használták. Vörs-Battyáni disznólegelőn, a kultúra fiatalabb szakaszába tartozó telepen, a helyi bronzfeldolgozás bizonyítéka is előkerült: A 95. számú, sekélyen földbe mélyített, mintegy 20 m alapterületű gödörben egy tokos véső agyag öntőmintáját találtuk, ilyen negatívokra az üreges, bonyolultabb tárgyak öntésénél volt szükség. úgy tűnik, kivételes, inkább a kisebbek jellemzőek. így pl. Balatonmagyaród-Hídvégpusztán (113.1h.), VörsBattyáni-disznólegelőn (138.1h.), Vörs-Papkert „C"-n (144.1h.) nagy területen elszórtan került elő néhány telepobjektum. Egyes lelőhelyeken a temető és a telep közvetlenül egymás mellett vannak, mint pl. Sávoly Fekete-szigeten (154.1h.), s valószínűleg Hídvégpusztán is. A kultúra népe halottait hamvasztotta, a kis-balatoni feltárások során két temetője került elő (Sávoly-Feketeszigeten 8 urnasír, és Vörs-Papkert ,,B"-n), egyetlen sírja Hídvégpusztán. Ezenkívül korábbi feltárásokból VörsHomokos-gödröknél (146.1h.) és Balatonszentgyörgy-Új utcában (137.1h.) ismertek temetői. A legnagyobb temetőrészlet Vörs-Papkert „B"-n (143.1h.) került feltárásra, a kisapostagi kultúra temetőjével részben megegyező területen voltak a középső bronzkori sírok. Itt az összefüggő területen feltárt viszonylag nagyszámú sír lehetőséget nyújt a temető szerkezetének, a temetőn belül a temetkezési szokásoknak a megismeréséhez. A temető vegyes rítusú, azaz urnás és szórthamvasztásos sírok egyaránt előfordultak benne. Az eddig feltárt 45 sír négy csoportban helyezkedik el, egy-egy csoportban 6-10 sír van, mindegyik egy-egy család folyamatosan használt temetőrésze. Minden csoportban mindkétfajta sír előfordul, a teljesnek tekinthető csoportban közel azonos számban. Az urnás sírok általában egyszerűbbek: A hamvakat kisebb fazékba vagy tölcséres szájú urnába gyűjtötték öszsze, a hamvakra egészen kisméretű, gyakran miniatűr edényeket tettek, az urnát némelykor másik edénnyel vagy edénytöredékkel fedték le. A szórthamvasztásos rítusú sírok általában edénymellékletben gazdagabbak, nem ritkán 10-12 edényt is találunk egy sírban. Az ovális vagy kerek sírgödör aljára egy kupacba szórták a máglyáról összegyűjtött hamvakat, erre kis edényeket, — A MÉSZBETÉTES EDÉNYEK NÉPE KULTÚRÁJA (Honti Szilvia)