Évezredek üzenete a láp világából, 1996

A kultúra hajnala 17 másba kapcsolódó ívelt, zeg-zug vonalak alkotják, az edényeket leginkább a gömbölyded formák és változata­ik jellemzik. A későbbi vonaldíszes csoportok között fennálló kapcsolatokat a Keszthely-csoport területén megjelenő importleletek jelzik. A Kis-Balaton vidékén ezek a kapcsolatok, az É-ÉK-Dunántúlí vonaldíszes fej­lődést lezáró időszakban lehettek a legintenzívebbek, amikor több lelőhelyen is feltűnik a mély bevágásokkal tagolt vonalkötegekkel és nem egyszer vörös festéssel is díszített, ún. zselizi típusú kerámia. (Keszthely-Zsidi út, 8.Ш.; Keszthely-Fenékpuszta, 15.lh.; Sármellék-Fenéki út, 62.lh.; Zalavár-Balatonhídvég, 72.lh.) Ezeket a kap­csolatokat tükrözheti a Keszthely-Zsidi úti településen előkerült arcos edény töredéke is, mely igencsak jelleg­zetes az északi lelőhelyeken. A DVK népe, telephelyeinek kiválasztásakor, a víz­közeli partszegélyeket, szigeteket, vízmosásokat, és a Kis-Balaton vízgyűjtőjéhez tartozó patakok partját ré­szesítette előnyben. Már ekkor felismerhették a fenék­pusztai és hídvégi átkelőhely jelentőségét is, de ezek kö­zelében, nagyobb településeket ekkor még nem létesítet­tek. (Keszthely-Fenékpuszta, 15.1h.; Zalavár-Balatonhíd­vég, 72.lh.; Balatonmagyaród-Hídvégpuszta, Déli rév, 113.1h.) A kultúra gazdasága, az állattartás mellett, sajátos, ir­tásos földművelésen alapult. A termőterület kimerülése után, újakat vettek művelés alá, s ez, a telephelyek időn­kénti megváltoztatásával járt. Ennek függvényében, te­lepüléseik különböző méretűek és intenzitásúak voltak. A Kis-Balaton vidékén létesített DVK telepek szerkeze­téről, építményeiről nincsenek biztos adataink. Elképzel­hető, hogy itt is, a kultúra más területeihez hasonlóan, gerendavázas házak álltak a különféle céllal kiásott göd­rök között. Temetkezést jelenleg nem ismerünk a Kis-Balaton te­rületéről. A legkorábbi temetkezések talán itt is.a telepe­ken lehettek, majd a DVK későbbi szakaszában,,a tele­pek elkülönülő részén csoportosulhattak. A DVK önálló fejlődését a Dunántúlon, az észak-bal­káni Vinca-kultúra hatását közvetítő, szlavóniai Sopot­Bicske kultúra kisebb népcsoportjainak dunántúli bete­lepülése zárta le. Az újabb déli impulzusokat közvetítő kultúra szimbiózisa, majd összeolvadása a DVK késői csoportjaival, az ugyancsak hosszú életű, későneolitikus lengyeli kultúra kialakulását idézte elő. (Kr.e.3900­3000). A Kis-Balaton vidékén az élet, ebben az átmeneti (ún. protolengyel) időszakban is folytatódott, bár a tele­pülések számának átmeneti visszaesésére gondolhatunk. (Zalavár, 165.1h.) 1. kép: 1 DVK edény (Garabonc-Ófalu 109. lh.) 2 Arcos edény rekonstrukciója, DVK keszthelyi csoport (Keszthely - Zsidi út. 8. lh) 2. kép: Kannelúrás díszű edények Balaton-Lasinja-kultúra Keszthely-Fenékpuszta, Vízügyi lakótelep (164. lh.).

Next

/
Thumbnails
Contents