Évezredek üzenete a láp világából, 1996

A királyi hadiút mentén 147 66. kép: Zalaszabar-legelő, az Árpád-kori vár feltárásának alaprajza megakadályozzák. A várban a járószinteken és gödrökben főleg 12-13. századi kerámiát találtunk. Az előkerült fémtárgyak (bronzpityke, nyílhegyek, szögek) közül a legjelentősebb egy utólag átfúrt, bizánci mintára vert bronzpénz volt, melyet kutatóink egy része szerint IV. István (1163.), mások szerint III. Béla (1172-1196) veretett (104.1h.). Az átfúrt pénz földbe kerülésekor már nyilvánvalóan nem pénzként funkcionált. Hogy pontosan mikor kerülhetett a földbe, nehéz lenne megmondani, mivel ezek a pénzek nagy mennyiségben voltak forgalomba, értékük azonban csekély lehetett. Az ezüst dénárok mellett a bronzpénzek értéktelenek maradtak. Ezért is bukkanunk rájuk viszonylag gyakran a telepfeltárások során (113. és 140.1h.). Adott esetben azonban megtalálása rendkívüli jelentőségű, mivel az ilyen típusú várakban az egyetlen eddig ismert pénzlelet, ugyanakkor a vár korát is meghatározza a pénz verését követő pár évtizedben. A földvárak építésének kezdetét a kutatás sokáig vitatta, mert úgy vélte, hogy a tatárjárás előtt nem épültek hazánkban feudális magánvárak. Függetlenül tehát a pénz kibocsátásának pontos időpontjáról folyó vitától, amely készítési idejét az 1163-1196 közötti időszara helyezi - bár inkább a IV. István melletti érveket tudjuk elfogadni - a szabari erődítményt a pénzlelet mindenképpen a tatárjárás előtti időszakra keltezi, valószínű építési idejét pedig a 12-13. század fordulója körüli időszakra. Az erősséget a 12-13. század fordulójától folyamatosan használták, amelyre az itt előkerült háztartási kerámia viszonylag jelentős mennyisége a bizonyíték. Mivei sajnos, mint az előző fejtegetésből kitűnik, a várról írásos dokumentum nem maradt fenn, elsősorban a leletekre kell támaszkodnunk. Ismerünk azonban egy okleveles adatot is, amely a tárgyi anyagra vonatkozó feltevést