Évezredek üzenete a láp világából, 1996

146 Vándor László Ugyanakkor pusztult el, és ugyanígy csak átiratból ismert az 1024-es adománylevél is, amelyben a király újabb birtokokkal gyarapította a kolostor vagyonát. 1019-ben 9 zalai és egy Tisza menti falut, két falu vásárjövedelmét, Kolon víz- és hídvámját, a Csepel szigeti királyi ménes csikóinak tizedét, 44 falu dézsmáját és 4 halastavat, illetve halászóhelyet kaptak, amihez 1024ben további 23 falut és pusztát és két vásárengedélyt - az egyik magáé Zalaváré (Mosaburg) - kaptak a szerzetesek a királytól. A kolostor mellett kialakuló temetőben már ekkor kápolna épül (85.lh.). Működik a kolostortól ÉK-re egy kis szigeten az ún. récéskúti bazilika is, amely 9. századi előzményekre vezethető vissza. A kívül egyenes, belül három félköríves apszisú, háromhajós templom ezidőbeli funkciója ma is vita tárgyát képezi (93.lh.). Ali. század végén, a 12. század elején a vármegye központja Kolon helyett a kolostor mellé települ, melyet ettől kezdve Zalavárnak neveznek. Ez az átszervezés azzal van összefüggésben, hogy I. (Szent) László királyunk, majd utódja Könyves Kálmán megszerzi Horvátországot, és ezzel a térségben kiépített határvédelmi rendszer, a „gyepű" és az ez előtt elhelyezkedő lakatlan, vagy ritkán lakott térség, a „gyepüelve" feladata megszűnt, területét Kolon - ettől kezdve Zala - vármegyéhez csatolják. A terület közigazgatási rendezése mellett azonban érintetlen maradt a királynak egy korábbi rendelkezése, mely egyházi lag az egykori gyepű vidéket a zágrábi püspökséghez csatolta. A vármegyének Kolon helyett Zala néven való említése először 1134-ben fordul elő. Maga az ispáni központ, Zalavár neve csak 1222-ben bukkan elő Róbert veszprémi püspök egy oklevelében, de mint láthatjuk, az egykori Mosaburgnak már egy évszázaddal korábban is ez volt a magyar neve. Zalavárban jelenleg is folynak a feltárások, az ispánsági központból azonban sajnos csak az övező sáncokat és a vár egy részét ismerjük. Az egykor a sziget déli felén álló ispánsági vár nagy részét egy homokbánya megsemmisítette. A 12. század közepén a magyar királyság, amelynek függetlensége mind keletről, mind délről többször forgott veszélyben, II. Géza (1141-1162) uralkodása alatt I. (Barbarossa) Frigyes és I. (Koménosz) Mánuel bizánci császár hatalmi törekvéseinek kereszttüzébe került. Géza halálakor fia, III. István (1162-72) lépett a trónra, de az újra nagyhatalommá emelkedett Bizánc Géza testvéreit, először II. Lászlót (1162-1163), majd IV. Istvánt (1163) léptette fel ellenkirályul. III. István kénytelen volt a német-római birodalomba menekülni, ahonnan segítséget kapott. 1163. június 19-én Székesfehérvár mellett a német segélyhadakkal megerősödött király legyőzte IV. István seregét, és ismét trónra jutott. Kíséretében jött be az országba egy Hahót (Haholt) nevű német lovag, akinek nagy szerepe volt a siker kivívásában. Történetírásunk véleménye szerint Hahót türingiai eredetű volt, és saját katonaságával verte le a király ellen lázadó nemzetségeket. Szolgálatait III. István méltóképpen jutalmazta. Zala és Sopron vármegyékben nagy birtokadományokat kapott. Különösen hatalmasak voltak a zalai birtokok, amelyek a megye középvonalában, a Zala folyótól a Dráva folyóig húzódtak. A Zala völgyében ő vagy utódai építették az első kisméretű, árokkal és sánccal körülvett feudális magánvárakat. 65. kép: Hahót nemzetségbeli (Boldog) Búzád bán ábrázolása a képes krónikából A zalaszabari birtokukon, - amely a 13. század első felében lett a nemzetség Búzád bán által alapított, ekkor legjelentősebb ágának birtokközpontja - a Zala folyó mocsarának partjára támaszkodva állt az a mintegy 25 méter belső átmérőjű, kör alakú vár, árokkal és külső sánccal körülvéve, amelynek feltárása sokat segített a kor birtokközpontjainak megismerésében. A váracskát az árok peremén cölöpkerítés övezte, melynek cölöplyukjait sikerült megtalálni. A kerítésen belül egy gerendaépület állhatott. Ugyanis előkerült egy téglalap alakú kötőanyag nélküli kőkerítés, amelyet máshonnan is ismert példák alapján csak úgy lehet értelmezni, hogy fából épült ház (torony?) alapozása volt, melyet azért raktak le, hogy a laza talajon az épület megsüllyedését