Évezredek üzenete a láp világából, 1996

Kelet és Nyugat határán 137 62. kép: Aranyozott ezüst gombpár a 296. sírból végén pánttal díszítve vagy alul felhúzott csüngődísszel, lefelé szélesedő spirálcsüngővel vagy többszörös S-végződéssel. Az egyszerűbb ékszerek közé sorolhatók a főleg karantán temetőkből ismert üreges lemez- vagy üveggömbcsüngős, hurkos-kampós záródású, vagy az alsó karikaíven többszörösen hurkolt függők. Ez az ún. Köttlach 1. horizont, ami a 9. század második és a 10. század első felére keltezhető. A díszes nemesfém gomboknak az egyszerűbb sírokban a vas- vagy bronzhuzalból készített füllel ellátott üveggombok felelnek meg. Bár csak 22 sírból került elő, szólnunk kell a gyöngyökről is. Előfordul egy-egy dinnyemag alakú gyöngy, a késő avar kor jellegzetes gyöngytípusa, de lehet, hogy ezek is ugyanúgy másodlagos felhasználásban kerültek a sírba, mint egy késő római üveggyöngy, egy bronz fibula és több 4. századi kisbronz érem. Importból származnak a díszes millefiori gyöngyök, akárcsak a többtagú aranyvagy ezüstfóliás rúdgyöngyök, amelyek már a 9. század első felében is egész Közép-Európa szerte kedveltek voltak. Üreges üveggyöngyöt nem találtunk, de több sírból is előkerültek vékony ezüstlemezből préselt gyöngyök. A háromtagú változatuk legjobb analógiáit bulgáriai, 9. századi birituális temetőkből ismerjük. A gyűrűk általában egyszerű huzal- vagy pántgyűrűk, hat darab dudorokkal és pontokkal díszített ún. pajzs alakú lemezgyűrű, de előfordulnak kő- vagy üvegberakású, granulációval díszített ezüstgyűrűk, természetesen az előkelők sírjaiban, mint ahogy a pajzs alakúak között is van egy igényesebb darab ezüstlemezből, vésett díszítéssel. Romjaiban is látszik, hogy mennyire finom munka volt az az ezüst gyűrű, amelynek fejét eredetileg kereszt alakba rendezve öt félgömb díszítette. (63.kép) Ez a darab azért érdekes számunkra, mert egyetlen párhuzamát eddig csak a várszigeti temető 71. sírjából ismerjük, így feltételezhetjük, hogy helyben is működött vagy működtek jól felkészült ötvösök. Ezért sem kell a korábban felsorolt arany- és ezüst ékszerek esetében kizárólag morvaországi importra gondolnunk, különösen, ha egyes darabok csak erősen hasonlítanak, de nem azonosak a morvaországi darabokkal. Ilyen sajátosság 63. kép: Ezüst gyűrűk a 123. és a 177. sírból pl. a négy gömbös arany függőpáron a lemezesen kiszélesedő alsó karikaív. Az egyszerű drótékszerek többsége már a késő avar temetők utolsó periódusából ismert, az egykori avar birodalom területén túl az avar befolyás alatt állt területeken is széles körben elterjedt, és többnyire a 10. század közepén kialakuló Kárpát-medencei köznépi kultúra ékszerei között is megtalálható. Ezek a tárgyak tehát kevésbé alkalmasak a temető pontosabb keltezésére. Nemesfém ékszereink párhuzamait a cseh és szlovák kutatás korábban a 9. század utolsó harmadára, és a 10. század első felére keltezte, ma inkább a korábbra keltezésre hajlanak, és azzal számolnak, hogy a morva fejedelemség felbomlását a 9-10. század fordulóján legfeljebb egy-két évtizeddel élte túl ezeknek az ékszereknek a viselete. A Borjúállás szigeti temető nem támasztja alá ezt, de mint említettük, a mosaburgi központban számolhatunk helyi ötvösökkel, akik a magyar honfoglalás után is tovább termelhettek. Temetőnket ugyanis a magyar fennhatóság alatt tovább használták. Egy paliszádfal élettartama 30-50 év. 901-ben, de legkésőbb 907-ben a mi területünk is végleg magyar fennhatóság alá került. Körülbelül erre az időre öregedhetett el a paliszádfal. Felújítására azonban nem került sor. A mélyebb részen, az ENy-i oldalon már anynyira korhadt volt a cölöpök földbe ásott része, hogy a cölöpöket egyszerűen csak kitördelték. A kitört csonkokat itt megtaláltuk az árokban. A magasabb D-i oldalon viszont valószínűleg kiásták, ill. kihúzták a még használható faanyagot. A falnégyszögön belüli viszonylag kis terület már ezt megelőzően is szűknek bizonyulhatott, a sírok nemcsak szorosan egymás mellé kerültek, de időnként vágták is egymást. A cölöpfal elbontása után nem volt akadálya a temető térbeli kiterjedésének. Az egykori erődítmény DNy-i, D-i és K-i oldalán temetkeztek ezután, soros elrendezésben. Valószínűleg egy-egy sor egy-egy nagycsaládi közösség halottait fogadta magába, és a sorokon belül előre kijelölhették az egyes családtagok helyét. Talán ezért foghíjasok a szélső sorok. Az előkelők valószínűleg továbbra is a templom mellé, annak D-i falához és szentélyéhez temetkeztek. Itt több rátemetést figyeltünk meg, és itt is megtalálhatók a 10. század első felére keltezhető leletek. A Borjúállás