Évezredek üzenete a láp világából, 1996

138 Költő László - Midler Robert - Szentpéteri József- Szőke Béla Miklós szigeti temető használatának felső határát az alapján határozhatjuk meg, hogy a 10. század közepén kialakuló egységes köznépi anyagi műveltség, az ún. Bjelo-Brdo kultúra legjellegzetesebb viseleti tárgyát, a sima S-végű hajkarikát már nem használta ez a közösség. Ez csak ante quem keltezi a temetőt, de a paliszádfalon kívüli sírok nagy száma alapján úgy véljük, joggal feltételezzük, hogy a temető használata csak röviddel a 10. század közepe előtt szűnt meg. A paliszádfalon kívül a 9. században valószínűleg még nem temetkeztek. Erre utal, hogy ezen a területen sokkal több gödröt, települési objektumot találtunk, mint a bekerített részen, ill. az üres foltokban sok kerámiatöredéket találtunk a legfelső rétegben, azaz ezeken a helyeken a földfelszínre épített faházakkal kell számolnunk. Ezt a területet tehát az udvarház felépítése után továbbra is lakták. A gödrök egy része még használatban, nyitva volt a paliszádfal lebontásakor. Ezekre nem sokkal betemetésük után már temetkeztek. Ezzel magyarázható, hogy az összetömörödő föld magával vitt egyes vázrészeket. Ugyanezt figyelhettük meg a paliszádfal árkára temetett halottak esetében is. Meg kell még említenünk, hogy az udvarházon és a temetőn kívül viszonylag kis területet tudtunk feltárni a település többi részéből. Az itt és a temető területén feltárt objektumok anyaga elősegítheti az itt megtelepedett népesség életmódjának rekonstrukcióját. A leggyakoribb lelet a kerámia és az állatcsont. Előbbi nagyon változatos, jó minőségű, fejlett formákat mutat, és előfordulnak közte - néha bekarcolt vagy plasztikus díszítéssel is - a díszkerámiaként használt sárga, polírozott felületű palackok töredékei. Utóbbi feldolgozása után meghatározhatjuk, hogy az állattartásban mely fajtákat részesítették előnyben, ill. a fogyasztásban milyen volt a tenyésztett és a vadászott állatok aránya. Az egyik gödörkomplexumban nagy számban találtunk vasbucatöredéket, ami a gyepvasérc helyi feldolgozásának bizonyítéka. A csontfeldolgozásra utalnak a törött és félkész termékek, köztük 9. századi temetőink egyik jellegzetes sírmellékletének, az agancsból készült, háromágú „sótartó"nak egy rontott példánya. A fa megmunkálására szolgált egy nagyobb kanálfúró vasból, a bőrfeldolgozásra a rengeteg csontár. A szövés-fonás eszközei közül gyakoriak az agyagból égetett orsógombok, és előkerült egy agancsból készült, mívesen megmunkált nyüst (64.kép). A téli szállításban, közlekedésben lehetett szerepük az ún. „csontkorcsolyák"-nak, amelyeket nem a lábra, hanem fából készült szállítóeszközökre szereltek. A lakóházakat, mint említettük, a föld felszínére építették fából, boronatechnikával. Csak egy helyen sikerült rögzítenünk egy ház helyét. Ebben nyílt tűzhelyen főztek, ill. fűtöttek, körülötte a padló nem volt lesározva, csak letiporva. A sütésre földbe mélyített, szabadon álló kemencéket készítettek, a szájnyílás előtt tüze64. kép: Agancsból készített nyüst egy telepobjektumból lőgödörrel. Sok a földbe mélyített, majd többnyire háztartási hulladékkal megtöltött gödör. Egyrészük alaktalan, de emellett vannak szabályosabb, lekerekített sarkú, négyszögletes vagy kerek gödrök is. Némelyiket a cölöplyuk(ak) tanúsága szerint le is fedték. Ezek tároló helyiségként, műhelyként vagy ólként funkcionálhattak. A nem túl mély kutakat gondosan készítették el. Először egy nagyobb, kör alakú területet ástak ki. Ennek közepén állították össze hasított és fűrészelt deszkákból és cölöpökből, különböző konstrukcióval a négyszögletes kútbélést, majd körülötte visszadöngölték a földet. Nyilván azzal a céllal, hogy a kút belsejébe ne oldalról, hanem csak alulról, a homokos rétegen át szivárogjon víz. Az udvarháztól É-ra folytatott kutatás során a különböző gödrök között 11 gyermek ill. felnőtt sírt találtunk. Mellékletet csak egy sír tartalmazott, így nem állapítható meg, hogy ezeket a halottakat még a templom körüli temető megnyitása előtt vagy után temették-e ide. A morva fejedelemség szláv telepein, így pl. Breclav-Pohanskon is - amely bár méreteiben sokkal jelentősebb, de mégis egyik udvarházunknak eddig legjobb párhuzama - a paliszádfalon kívüli telepeken ugyancsak találtak a házak között szórványos sírokat. De megemlíthetjük a közeli Zalvár-Kövecses lelőhelyet is, a zalaszabari Dezső-szigeten pedig a településobjektumok között egy egész temetőt tártunk fel. Persze arra a kérdésre, hogy kik laktak itt és kik nyugszanak a Borjúállás szigeti temetőben, nagyon nehéz megbízható választ adni. A feltárást ismertető első beszámolóimban elsősorban nyugati szlávoknak tartottam az ide temetkezőket. Ma már óvatosabban fogalmaznék. Pribina kíséretével együtt menekült el Nyitráról. Kétségtelen, hogy Wittimar egyike a Pribina és Kocel kíséretében említett kevés szláv nevű egyénnek, és a kutatás feltételezi, hogy azonos azzal a Witemirrel, akit a Szűz Mária tiszteletére Mosaburg-ban épített templom felszentelésén, 850-ben a jelenlévő előkelők között sorolnak fel. Persze hangsúlyoznunk kell, hogy a Borjúállás szigeti udvarház azonosítása Wittimar birtokával csak feltételezés. Ettől függetlenül számolhatunk, elsősorban Pribina és Kocel kíséretében, és így településünk előke-