Évezredek üzenete a láp világából, 1996

13 6 Költő László - Midler Róbert - Szentpéteri József- Szőke Béla Miklós lévén, pogány szokásokkal alig találkoztunk. A sírokba csak ritkán tettek étel-ital mellékletet. Erre utaló állatcsontot egy sírban sem találtunk, kerámia is csak öt sírból került elő. Ezek közül kettő a sárga, polírozott felületű kerámia anyagából készült pohár volt, az egyik az eddig feldolgozott kerámiában az egyetlen, már lábbal hajtott korongon készített darab. Technikai fogyatékosságai miatt nem feltétlen kell importtárgynak tekinteni. Talán nem véletlen, hogy ez a szokás a legkorábbi és a legkésőbbi sírok között fordul csak elő. A sírok háromnegyed része semmilyen mellékletet nem tartalmazott. A mellékletes sírok többségébe is csak egy-két vas-, bronzvagy csonttárgy került. A gazdagnak mondható sírok száma nem éri el a félszázat. Az ide temetett közösségben nagyon erős vagyoni különbségek lehettek. A férfi sírok a szegényebbek, alig tartalmaznak mellékleteket: ezek többnyire vaskések, ritkábban csat vagy tűzcsiholó acél kovakővel. Fegyver - egy harci balta csak egy gyermeksírban volt. Ez az egyik legkorábbi temetkezés, amelybe nem fegyverként, hanem az éles vas bajelhárító szerepe alapján került ez a tárgy. A sírok döntő többsége koporsós temetkezés. Az előkelők nem egyszerű ácsolt, hanem nagy vasszegekkel, esetleg pántokkal megerősített koporsókba kerültek. Ilyeneket csak a templom közvetlen közelében találtunk. A közösség vezetői azok a férfiak lehettek - az egyik közülük talán éppen Wittimarral azonos - akiket sarkantyúval temettek el. Két férfi és egy nagyobb fiú sírjából ismerünk ilyet. Utóbbit nyilván származása miatt temették el így. A sarkantyúk viselete Ny-i eredetű, de példányaink legjobb párhuzamait délen, Dalmáciából ismerjük. Egyik sarkantyúnk nagyon jó analógiája pedig a Várszigeten az 1950es években feltárt 9. századi temető 269. sírjából került elő. Gyermeksírban volt ugyan, de meg kell említeni azt a stilizált arcot ábrázoló, aranyozott, öntött bronzveretet, melynek egyetlen analógiáját ezideig csak a 9. századi oberpfalzi temetőből ismerjük. Arany, ezüst, aranyozott ezüst vagy aranyozott bronzékszerek szinte csak a női és leány sírokból kerültek elő. Ezek egy része olyan magas mesterségbeli tudást igénylő ötvösremek, amelyhez hasonlókat többnyire csak a morva fejedelemség politikai központjainak, udvarházainak temetőiből ismerünk, és veligrádi stílusú ékszereknek nevezünk. Ilyenek a filigrándísszel - vékony csavart huzallal -, vagy granulációval - apró gömböcskékből öszszeforrasztott mintával - díszített négy vagy több gömbös fülbevalók (59.kép), az áttört gömbökkel díszített ún. kosaras függők, lánccsüngőkkel díszített, félhold alakú függők (60.kép), és egy hiányos oszlopos függő. Ezek az ékszerek többnyire a morvaországi és egyéb lelőhelyeken sem fordulnak elő nagy számban. Ugyanezekhez, az ún. bizánci-orientális eredetű ékszerekhez sorolják a kétoldalas szőlőfürtcsüngős függőket, amelyek sokkal gyakoribbak, és temetőnkben is mintegy 30 sírban fordultak elő, sőt volt olyan sír, amelyben 59. kép: Négygömbös arany fűggőpár az 579. sírból 60. kép: Lánccsüngős ezüst fuggó'pár az 593. sírból 61. kép: Szőlőfürtcsüngős fliggőpárok a 140. sírból három pár volt aranyozott ezüstből, ill. ezüstből (61 .kép). Ezeket természetesen már nem a fülben, hanem a homlokpántról csüngő szalagokra erősítve viselték. Az egyszerűbb kivitelű darabokon a granulációt csak imitálták, a csüngődíszeket bronzból öntötték és aranyozták. A gazdagok sírjainak jellegzetes leletei a díszgombok aranyozott ezüstből, ezüstből vagy aranyozott bronzból. A két préselt félgömbből összeállított gombokat granulációval vagy véséssel díszítették. Többnyire párosával kerültek elő. (62.kép) A köznép ékszereinek többsége viszonylag egyszerű drótékszer: sima ovális karikák, esetleg az alsó ív két