Évezredek üzenete a láp világából, 1996

A Kis-Balaton-rekonstrukció és környezeti hatásai 11 minimalizálása. A fenti, egymásnak is ellentmondó elvárások megfelelő kompromisszumos megoldását a 106,30 mB.f. körüli vízszint teljesíti. Pénzügyi nehézségek miatt a Kis-Balaton Védőrendszer (továbbiakban: KBVR) egységes megvalósítására nem volt mód, azt ütemekre kellett bontani. A KBVR I. üteme, a balatonhídvégi szűkület feletti völgyszakasz, 1981-1987 között megvalósult. Elárasztása 1985-ben megtörtént. A II. ütem, a Zala jelenlegi torkolata és a balatonhídvégi szűkület között medence, építési munkái 1984-ben kezdődtek, és a szűkös anyagi lehetőségek következtében jelenleg is tartanak. 6. A Kis-Balaton I. ütem jellemzése Az I. ütem a balatonhídvégi szűkület fölött a Zala jobb parti völgyét és a délről csatlakozó Kiskomáromicsatorna völgyét foglalja magába. Maximális üzemvízszintje 2,1 m-rel magasabb a Balaton maximális szabályozási vízszintje (Balaton 100 cm) felett. A vízszint emelését a völgy töltéssel történő elzárása és az ebbe épített kétnyílású zsilip biztosítja. A zsilip 3,0 m-es nyílása a vízszint szabályzására, valamint a kis- és középvizek átvezetésére szolgál. Elzárószerkezete süllyeszthető, emelhető síktábla. A zsilip második, 5,0 m-es nyílásába billenőtábla került, mely az árvizek levezetését biztosítja. A beépített alsó támkapu lehetővé teszi, hogy kisebb vízi munkagépek átzsilipeljenek. Annak érdekében, hogy a Zala balparti területekről a belvizek - a II. ütem elkészültéig - továbbra is gravitációsan levezethetők legyenek, a völgyelzárás felett a Zala jobbparti töltése tartja az I. ütem vizét (így a holt Zala medre nem duzzasztott). A völgyelzárás fölött mintegy 3 km-re a Zala medrére föld áttöltés épült, ami után a balparti töltés a Védőrendszer határa. A mederelzárás mögött, a jobb parton részlegesen elbontották a folyó töltését, egészen a Bárándipatakig, ezzel biztosítva a víz kiáramlásának lehetőségét. A Bárándi-patak fölött a Zala továbbra is töltések között folyik. A töltéseket a duzzasztás és az állandó víztartás miatt meg kellett erősíteni. A visszaduzzasztás határáig a jobb parton a felszíni vizek gravitációs bevezetésének lehetősége megszűnt, ezért, továbbá az átszivárgó vizek kártételeinek megelőzésére két automatikus működésű szivattyúteleppel ellátott belvízrendszert alakítottak ki. Meg kellett emelni a Védőrendszert keresztező közutat is, ami a Zala medre fölött új hidat, a jobbparti völgy közepén pedig a jobb áramlási viszonyok biztosítására átereszt kapott. Annak érdekében, hogy a mederelzárás fölött a jobbpart felé kifolyó víz ne a legrövidebb úton áramoljon a zsilip felé, terelőtöltés épült, ami mélyen benyúlik a Kiskomáromi-csatorna völgyébe. A terelőtöltés és a Zala között megmaradó áramlási holttér kiiktatására külön kazetta készült. Beeresztő műtrágya a külső tározótérrel való kapcsolatot biztosítja, míg leeresztő műtrágya (mindkettő 2 m átmérőjű csőzsilip) a nem duzzasztott, mederelzárás alatti Zalába torkol ki. A vizsgálatok szerint, ha a Kazettában 0,5 m-rel alacsonyabb a vízszint a külső tározótérnél, úgy a Zalán érkező rendkívüli szenynyezés a beeresztő zsilip nyitásával nagyrészt a Kazettába terelhető, azaz a körforgalomból kivonható. A Kazettában megfelelő idő all rendelkezésre az esetleges kezelésre. Az I. ütem főbb adatai: Vízgyűjtőterület 1900 km

2 Megváltott terület 23,7 km

2 Elárasztott terület 18,0 km

2 Térfogat (üzemvízszintnél) 21,1x106 m

3 Üzemvízszint 106,50 mB.f Árvízszint kifolyásnál 106,90 mB.f. befolyásnál 107,40 mB.f Tartózkodási idő 30 nap Töltések hossza 20 km Belvízöblözet 2 db A beruházás része volt a Védőrendszer üzemirányítását és a szükséges laboratóriumot magába foglaló központ megépítése is. A megváltott, de el nem árasztott széleken kb.600 ha erdő telepítése is befejeződött. 7. A Kis-Balaton Védőrendszer II. ütem jellemzése Az építés alatt álló KBVR II. ütem a balatonhídvégi szűkület és a Zala jelenlegi torkolata közötti egykori Balaton-öböl területének nagy részét foglalja magába. Nem tartozik a rekonstrukció alá vont területhez a Hévíz-Keszthelyi belvízrendszer, melynek D-i határa, az ún. Déli vízzáró töltés a jövendő II. ütemnek is határa lesz. ÉNy-on a zalavári dombhoz simuló szélterület ugyancsak kimarad a rekonstrukcióból. D-en a betorkolló vízfolyások (Pörös-árok, Marótvölgyi-csatorna, ZalaSomogyi határok) saját völgyeit is mentesíteni kell a védőrendszer visszaduzzasztó hatásától. Ugyanitt védeni kell a Budapest-Nagykanizsa vasútvonal érintett szakaszát is. A tervezett maximális üzemvízszint 1,4 m-rel magasabb a Balaton legnagyobb szabályzási szintjénél. A vízszint emelését - mint az I. ütemnél is - a völgy töltéssel való elzárása és a töltésbe épített zsilip biztosítja. A zsilip azonos nyílásbeosztású mint az I. ütem műtárgya. Módosítás annyiban történt, hogy itt a 3,0 m-es nyílásba nem síktábla, hanem emelhető és süllyeszthető szegmenstábla került. A rendszert É-ról és ÉNy-ról mesterséges töltés határolja. DNy-on természetes part található, míg DK-en az oldalvölgyek belvízrendszereit lehatároló