Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 1995

PARIS ANELLA Rippl-Rónai neveltlánya 1910-ben, 11 éves korában került a burgundiai Issy-Г Eveque-ből Kaposvárra. Édesanyja halála miatt nagynénje, Lazarine asszony vállalta a felnevelését. 1919ig, férjhezmeneteléig a Róma-villa volt az otthona. 1915-ben már egyszer teljesítette a krónikás szerepét RipplRónai franciaországi internálásának leírásával. Ez volt olvasható abban a katalógusban, amely Rippl-Rónai háborús festményeinek és rajzainak az Ernst Múzeumban való kiállítását kísérte. 1961-ben Rippl-Rónai utolsó évei címmel a Művészet folyóiratban is írt Anella, Rippl-Rónai születésének 100. évfordulójára. Akkor, mivel azt tapasztalta, hogy nevelőapjáról több téves és pontatlan információ kering a köztudatban, 1962-ben arra az elhatározásra szánta el magát, hogy megírandó emlékezésével életrajzi pontosításokat tesz. A Róma-villába kerülésétől Rippl-Rónai haláláig igyekezett átfogni a közlendőit olymódon, hogy a korábban már publikussá vált két írását is apró kiegészítésekkel beiktatta az események menetébe. Emiatt tapasztalhatjuk úgy, hogy az emlékeket e két esetben részletgazdagabban nyújtja, másutt az idő homálya leszűkíti. A Rippl-Rónai Múzeumban őrzött kézirat a tudományos kutatás számára hozzáférhető volt. A teljes ismertetésére itt kerül sor, irodalmilag kevésbé csiszolt nyelven, mint a már eddig megjelent visszaemlékezések. Ezek legbecsesebbike Rippl-Rónai 1911-ből való Emlékezései a Nyugat kiadásában. A művészt személyesen ismerők tanúságai, mint Anelláé, kellemes, informáló erejű olvasmányok. Ilyen természetű hosszabb-rövidebb írások láttak eddig napvilágot Rippl-Rónairól Móricz Zsigmond, Kunffy Lajos, Martyn Ferenc, Bernáth PARIS ANELLA Aurél, Martyn Róbert, Fóthy János, Páti Ferenc, Pásztor Árpád és Takáts Gyula tollából.