Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 1995

PARIS ANELLA EMLÉKEZÉSEI RIPPL-RÓNAIRÓL Bevezetés Nevelőapám, Rippl-Rónai József születésének százéves év­fordulója alkalmával Genthon István műtörténész által rende­zett nagyon szép emlékkiállítás sikerét látva kedvet kaptam, hogy Józsi bácsival és Lazarine nagynénémmel együtt töltött éveimről emlékezéseimet feljegyezzem. Ez persze részemre ma már nem könnyű feladat, mert a háztartási gondok és a ma oly divatos feledékenység elég sok akadályt jelentenek. Az is úgy tűnik fel előttem, hogy nagy festőművész műal­kotásai és az ezekkel foglalkozó esztétikai írások nagyobb ér­deklődésre tarthatnak számot, mint magánéletének körülmé­nyei. De miután a művész teremtő munkája és életkörülményei egymást erősen befolyásolják, mégis azt gondolom, hogy élet­körülményei azok körében érdeklődésre számíthatnak, akik őt személyesen ismerték vagy életművét ismerik. Ez annál is in­kább valószínű, mert környezetében amúgyis sok híres ember fordult meg és ezek a vonatkozások az érdeklődést csak fokoz­hatják. Az sem közömbös szempont, hogy Rippl-Rónai 1910-ben írt és 1911 -ben a Nyugat című folyóirat kiadásában megjelent Em­lékezéseim gyorsan elfogyott és nemrégiben érdemes volt e mű­vet újból kiadni. Viszont én éppen 1910-ben váltam mellette családtaggá és így, különösen az utolsó 17 évről szinte köteles­ségem feljegyezni mindazt, ami elmondásra érdemes, vagy kel­lő tapintattal elmondható. De a Párizsban töltött időből szárma­zó néhány olyan körülményre is kitérnék, amelyeket Lazarine nagynénémtől hallottam és amelyek az említett Emlékezései­ből kimaradtak. írásom csak magánéletének körülményeivel szándékozik foglalkozni, mert műalkotásainak műtörténeti vagy esztétikai méltatására nem érzem magam hivatottnak. — De ez felesleges is volna, hiszen Rippl-Rónai életművéről sok kitűnő írás látott már napvilágot. Különösen értékesek Rippl-Rónai régi barátjának, Petrovics Eleknek abban az időben megjelent cikkei, amikor a nagykö­zönség közönnyel, sőt elutasítóan nézte Rippl-Rónai újszerű és egyéni jellegű műveit, valamint a róla írt és 1942-ben megjelent könyve. Ugyancsak magas nívójú cikkek jelentek meg róla részben még kortársaitól, mint Lyka Károlytól, Farkas Zoltántól, Fülep Lajostól, Malonyai Dezsőtől, Elek Arthurtól, majd a következő generációból Rabinovszky Mariustól, Bernáth Aurél festőmű­vésztől és Genthon Istvántól. Művészettörténeti értékelése szempontjából nagy jelentőségű Genthon Istvánnak 1958-ban megjelent kitűnő könyve, amely jól válogatott színes reproduk­cióival kerek képet nyújt Rippl-Rónai életművéről és mintegy betetőzését jelenti a Rippl-Rónaival foglalkozó írásoknak. Végül még egy buzdító szempont: életkörülményeiről arány­lag sok téves — sőt gyakran rosszindulatú — adat van forga­lomban és ezeknek helyreigazítását is nekem kell vállalnom. E néhány általános jellegű mondanivaló után immár áttérhe­tek emlékeim felidézésére. Hogyan kerültem a kaposvári Róma-villába? Ahogy most emlékeim után kutatok — elsősorban arra a két fényképre gondolok, amelyek szüleim hálószobájának fiókos szekrényének lapján álltak — és amelyeket, mint körülbelül 5­6 éves kisleány — hogy úgy mondjam, szinte félelemmel ve­gyes tisztelettel —helyesebben bámulattal néztem mindig. Fő­leg arra a nagybajuszú, hosszú hajú, szép mély nézésű szemű és

Next

/
Thumbnails
Contents